KorAP: Find »azt ({1:[hnc/l=mond]} | {2:[hnc/l=bánik]}) hogy« with Poliqarp

<1 ...561 562 563 ...6850 >

> 171,226 matches

MNSZKorAP/DOC000951/000001

A lány visszacsavarta a kupakot, és megrázta a fejét. - A Kádas Stefi férje lőtt rá arra a futballistára? - kérdezte valaki a kapualjból. Nem kellett válaszolnia, máris rávágták. - Az a Horváth Magda férje volt, és mi az, hogy agyonlőtte? - Én nem azt mondtam, hogy agyonlőtte... - A szüleinél lakik? - A télikabátos közelhajolt a lányhoz. - Alig látom őket. - Nézte azt az öreg lóarcot, és valahogy mindent elmondott. Hogy anya újra férjhez ment egy fiatalemberhez, jóval fiatalabb, mint anya... és anya nagyon féltékeny arra az alakra, pedig

Lélegzetvétel nélkül [MNSZKorAP/DOC000951/000001]
közöttük. - Nahát! - Andrea elmosolyodott. - Le mertem volna fogadni, hogy te mész előttünk. Kézdi megdörzsölte az orrát és hallgatott. - Megnéztük a Kulcsár akváriumát - mondta egy tüskehajú fiú. - Van egy új hala. Nagy, fekete hal, és a többiek mind körülötte cikáznak. Kulcsár azt mondja, hogy hipnotizálja őket. - Ilyen nincs - legyintett Kézdi -, és a Kulcsár nem is ezt mondta. A halról beszéltek, Kulcsárról, aztán Andrea megkérdezte. - Neked, ugye, főszereped van? Semmit se kellett mondania, Kézdi felelt helyette. - Nincs főszerepe, de azért nagyon fontos, amit csinál. - Fellovagolsz

Lélegzetvétel nélkül [MNSZKorAP/DOC000951/000001]
film. Akkor nem érdekes az egész. Kézdi: - Mondtam, hogy nagyon fontos szerep. Álltak egy darabig, aztán továbbmentek. Totyi magyarázott. -... nem volt semmi az ablak mögött, de mégis, mintha az egész számháborút látnám. Három napig csináltuk. Béla bácsi mindjárt az elején azt mondta, hogy jó, de még jobbat akart, közben mások is odajöttek... színészek, akik nem is voltak benne a filmben. - Látni akartak. - Andrea a fiú mellett lépkedett, áhítattal bámult az arcába. - Téged akartak látni. - Konyakmeggyet kaptam a Kardos Héditől, de az már a

Lélegzetvétel nélkül [MNSZKorAP/DOC000951/000001]
kis csoport volt Totyi előtt. Ő meg belenyomta állát a térdébe, és csak beszélt. - A műteremben voltunk, amikor Béla bácsi félrehívott, és azt mondta: az író nem így képzelte el ezt a figurát. Ketten voltak akkor a műteremben. Béla bácsi azt mondta, hogy minden jól ment, hogy művészi munkát végzett, de az íróban nem így él ez a figura. - Ő meg mosolygott, azt hitte, hogy azért ez nem olyan nagy baj. Nem értette meg mindjárt, hogy most el kell mennie. Hogy itt kell

Lélegzetvétel nélkül [MNSZKorAP/DOC000951/000001]
A múltkor egy postás volt. Atlasz leüti a kezet a nő álláról. - Rosszul lett odabent, én meg hova vigyem? Ültessem kocsiba? Nekem is többe van. Vézna kis ember lép elő a sötétből. - Mikor ültet maga valakit autóba? Egy bajuszos férfi azt mondja, hogy amikor a Dózsa-kocsmában látta ezt a nőt, még egész jól tartotta magát, igaz, ráborult Atlasz vállára, de senki se hitte volna, hogy ez történik. - Milyen ruha volt rajta? - A kis ember lehajol a zsákhoz. Atlasz fölemeli a kis embert. - Először

Lélegzetvétel nélkül [MNSZKorAP/DOC000951/000001]
hogy panaszkodjanak, de én pénzért se fogok panaszkodni. Ha beteg, akkor egy leégett pasast odaültet az ágya mellé, hogy meséljen. Egyszer megveretett valakit, mert hazudott. Mindenkiről mindent tud. - Nehéz? - kérdi Lemmler, és a zsákra hunyorít. - Nagyon nehéz? - Tűrhető. - Ha maga azt mondja, hogy tűrhető, akkor az már nagyon nehéz. Lemmler int, és a zsákot odaviszik a padhoz. Lemmler felkattintja az elemlámpáját, a nő arcába világít. Benyúl a zsákba, kivesz egy cipőt. - Félre van taposva a sarka. - Ennek?! - Ennek. - Visszadugja a cipőt. - Maga is

Lélegzetvétel nélkül [MNSZKorAP/DOC000951/000001]
rálépnék, szétmenne. " A cipő eltűnt, és ő tovább beszélt. -... emlékszik az állatkertre? Az állatkertre az Árusok terén? Egyszer bedugtam a kezemet a hiéna torkába a Sperber Klári előtt. A platni közönyösen rázkódott. - Maga persze nem esik hasra, maga persze erre azt mondja, hogy az a hiéna már lábra se tudott állni. Beakasztotta a karját az egyik vállfa háromszögébe. - Az öreg Bluz fogta el a hiénát. Micsoda felhajtás volt, amikor kihozta az Árusok terére! (Bluz jött elöl, az öreg Bluz, bőrzekében, csizmában, puskával a

Lélegzetvétel nélkül [MNSZKorAP/DOC000951/000001]
emlékszel rájuk? A férfi vállat vont, cigarettára gyújtott. - Téged nem érdekel - mondta az asszony -, téged az üzlet se érdekelt. - Elhallgatott, majd szinte könyörögve. - De hát te magad mondtad, hogy valamelyik délután találkoztál Lakossal lent a téren, a hátsó kiskörben... megölelt... azt mondta, hogy vasárnap eljön. - Aztán mégse jött el. - Hidd el, miatta van az egész. - A nő előrehajolt. - Én már az első pillanatban láttam, hogy nem kedvelik. Nem is csoda! Amilyen tolakodó. Emlékszel, egyszer a Hantos előtt ült be a székbe. - Nem emlékszem

Lélegzetvétel nélkül [MNSZKorAP/DOC000951/000001]
is, akiket már nem látogat meg senki, akikre már nem emlékszik senki. Megállapodtak a műsorban. Szavalat, hegedűszóló, tánc és ének. Willinger Margit költeményt írt az áldott kezű orvosokról, ez lesz az első szám, a szerző előadásában. Valaki, talán Turai mama, azt mondta, hogy Willinger Margit csakis Kontra doktorra gondolt, amikor az áldott kezű orvosokról írt, és titokban remélik, hogy Kontra doktor az ünnepélyen is megjelenik. Turai mama minderről a kertben a szomszédnőjének, félhangon suttogott. Akkor már az ünnepély megnyitását várták. Turai mama azon

Lélegzetvétel nélkül [MNSZKorAP/DOC000951/000001]
és meg akarta mérni a lázát. - Most nincs lázmérés! - nevetett Turai mama. - Akkor legalább hadd véssem bele a padba, hogy itt ültünk együtt. - Tóhegyi doktor már elő is rántotta a bicskáját. Attkáry bebújt az egyik ágyba, álláig húzta a takarót, azt mondta, hogy most ő beteg, tessék, ápolják! Heuman az egyik ágy szélén: - Ezentúl minden beteggel egy órát beszélgetünk, igen, Beleznai úr, minden beteggel egy órát. Tóhegyi Kunt Anna ágya mellett állt. Ez az ágy is ki volt húzva a folyosóra, hogy a

Lélegzetvétel nélkül [MNSZKorAP/DOC000951/000001]
apát. Aztán elfordította a fejét, mint aki nem akar magyarázkodni. - Évek óta oda járunk. - Apa leült. - Én meg a feleségem nagyon szeretjük. - Hirtelen hátranézett. A felesége mögötte állt, és lehunyt szemmel rázta a fejét. Közben mosolygott. - De hát te is azt mondtad, hogy Ádler Tibor nagyon finoman játszik. Az asszony mosolygott, és fejét rázta. - Ádler Tibor! - Szabolcs felnevetett. - Zongorista - kezdte magyarázni apa. Szabolcs a fejét ingatta, a hórihorgas fiú a mennyezetre bámult, és fogán keresztül fütyörészett. Apa még mondani akart valamit, de Vera

Lélegzetvétel nélkül [MNSZKorAP/DOC000951/000001]
hiszem, igen. - A férfi megint a bőröndjénél volt. Hirtelen fölemelkedett. - Olyan kis, szemüveges fiú a Zolika? - Nincs szemüvege. - Vera leírt két sort, aztán kiszólt a füzetéből. - Csak arra vagyok kíváncsi, meddig fogjátok még ezt tárgyalni? - És miközben írt: - Én csak azt mondtam, hogy ha Zolika telefonál, nem vagyok itthon. - Megállt az írásban, ujját orrára tette. - Másról nem volt szó. Lépések az előszobából, edénycsörömpölés a konyhából. Se apa, se anya nem szólt egy szót se. Apa a táska fölött benézett a szobába, figyelte, hogy

Lélegzetvétel nélkül [MNSZKorAP/DOC000951/000001]
az orrára tette az ujját. Teca megint olyan dolgozatot vág le, hogy Éva néni felolvassa az osztálynak. Teca újságírókkal jár. Ő legalábbis azt mondta, az uszodában arra az ázott madárra, hogy író. Én ilyen alakkal nem járnék. Érzéskultusz... Igen, Teca azt mondta, hogy annak az embernek érzéskultusza van. Az a fiú egészen más volt, aki odajött hozzám a napozón. Megállt mögöttem, felemelt nyugággyal együtt. Akkor elküldtem, de ő csak nevetett, és azt mondta, hogy majd visszajön. - Bizonyára vannak élményeitek a tavaszról. Éva néni

Lélegzetvétel nélkül [MNSZKorAP/DOC000951/000001]
író. Én ilyen alakkal nem járnék. Érzéskultusz... Igen, Teca azt mondta, hogy annak az embernek érzéskultusza van. Az a fiú egészen más volt, aki odajött hozzám a napozón. Megállt mögöttem, felemelt nyugággyal együtt. Akkor elküldtem, de ő csak nevetett, és azt mondta, hogy majd visszajön. - Bizonyára vannak élményeitek a tavaszról. Éva néni felállt, az ablakhoz lépett, és megint kibámult az állványokra. Aztán szembefordult velünk, mintha pofon akarna vágni valakit. - Önálló fogalmazás. Kinek-kinek tetszése szerint. Hát tessék! Teca ujja lecsúszott az orráról, és már

Lélegzetvétel nélkül [MNSZKorAP/DOC000951/000001]
Jupiter. Innen hát a neve. Azt már megint Ibitől hallottam, hogy filmezés után együtt maradt a társaság. - Mit gondolsz, Jupiter majd beül az iskolapadba, amikor már császár volt? " Tavasszal kirándulunk, vasárnap kora reggel indulunk a lányokkal. " Éva néni majd megint azt mondja, hogy nincs semmi összefüggés a fogalmazásban. Ide-oda ugrálok. Se füle, se farka az egésznek. " A tavaszi kirándulásoknak már előre örülök, mert a tavaszi kirándulások... " Árnyék esett a papírra, a padra. Rácsos árnyékok borították be az osztályt. Nem tudtam, mi történt. Csak

Lélegzetvétel nélkül [MNSZKorAP/DOC000951/000001]
ezt a fekete ruhás alakot. - Te vagy a Vera mamája. Akkor már bent voltak a szobában. Szabolcs anyja megfogta Vera anyjának a derekát. Közben a szemébe nézett, szigorúan, mereven, mintha ki akarná küldeni a konyhába egy pohár vízért. Majd mindjárt azt mondja, hogy milyen jól tartom magam, gondolta Vera anyja. Pénztárosnő volt vidéken, hiába vág ilyen előkelő arcot, akkor is tudom, hogy pénztárosnő volt egy vidéki moziban. De mit tapogat! Vera anyja közben Szabolcsot nézte. Szabolcsot nézte, ahogy ott áll Verával az ablaknál

Lélegzetvétel nélkül [MNSZKorAP/DOC000951/000001]
odadűti fejét a fiú vállára. - Egy professzor barátom elmagyarázta, hogy ez az irányzat még nem alakult ki. - Vera apja a festményre pislogott, a sárga, piros és zöld robbanásokra. - Meg kell vallanom, akárcsak festékkel végigöntötték volna a falat, de vannak, akik azt mondják, hogy ez a művészet új útja, meg hogy ha semmi se lesz a földön, az ilyen lesz. Most Vera áll Szabolcs másik oldalára, a fiú karját rángatja, a fülébe súg valamit. - Érdekes. - Mira a festményt nézte, aztán hirtelen megfordult. - Téged ottfelejtettek

Lélegzetvétel nélkül [MNSZKorAP/DOC000951/000001]
ottfelejtettek az ablaknál? A többiek is hátrafordultak. Vera olyan arccal, mintha nem értené, hogy anya miért nem ment el hazulról. Szabolcs anyjának kissé tátva maradt a szája, visszafordult a képhez, mintha azokhoz a lángoló, dühös színekhez akarna menekülni. - Én csak azt mondom, hogy Picassónak olyan nőket kívánok, amilyeneket fest. - Szabolcs apját rázta a nevetés. - Legyen neki zöld színű nője, meg olyan nője, akinek a homlokán van a szeme. A másik férfi a képre nézett, és felsóhajtott. - De itt már nő sincs, semmi sincs

Lélegzetvétel nélkül [MNSZKorAP/DOC000951/000001]
a sor, Feri csinálta meg Vera kirakatát. Cigarettázik, alig beszél. - Éppen olyan humora van, mint neked - mondja Vera -, éppen olyan fanyar humora. Legalább tudom, hogy fanyar humorom van. Feri apja mérnök volt, aztán, vagy tíz évvel ezelőtt, elvitték. Az anyjának azt mondták, hogy váljon el. Elvált, férjhez is ment valakihez. Feri azóta nem beszél az anyjával. Úgy hallom, hogy otthon lakik az apjával. Az biztos, hogy örökké itt van. Vera apja és anyja már látni se tudják. Vera berohan a kamrába, levág neki

Lélegzetvétel nélkül [MNSZKorAP/DOC000951/000001]
MNSZKorAP/DOC000449/000001

az én titkos tanaim viszont bonyolúltak. Azokat csakis ilyen művelt embereknek adhatom elő, amilyenek ti vagytok. - Úgy? úgy? nagyon udvarias vagy velünk, - vélte a különben komor és hallgatag természetű szerzetes is. - És mit mondasz te, mondjuk, a mészárosodnak? - Annak én azt mondom, hogy legyen jó, szeresse az életet és élvezeteit, hagyjon örökséget a gyerekei számára és higyjen Allahban. - Tehát te is azt tanácsolod, hogy higyjen? - kérdezte ugyancsak Lokman. - Hadzsi Kazer, egy perzsa gyógyszerárús ezt így fejezte ki: - Ha nem volna Allah, ki kellene

[MNSZKorAP/DOC000449/000001]
tanítványára, mikor még az egyes tanítványok se tudják magukban felmérni a hatást. Én voltam ez a barna tanító fiatal koromban s mindenféle legendák keringtek rólam. Azt mondták, hogy kínai rókaasszony a feleségem, azért tudok úgy hatni a gyerekekre. Egy földbirtokos azt mondta, hogy a szocialisták elvették az eszemet, ezért társadalmilag megrontom növendékeimet. És e két dolog egymás mellett van, el ne feledd, vagyis a szilárd építésű iskola és mellette a bomlatag vélemény tanítójáról. És most vedd a teremtést. Mit tudsz te róla? Mondjuk

[MNSZKorAP/DOC000449/000001]
felelte Jeremiás. - Mert mi a te neved? Te vagy a neved? Vagyis, ha meghalsz, akkor a neved te vagy? - kérdezte sógorától. - A karaván a délibáb felé halad, - felelte a berber. - Ebben igazad van, - mondta erre a matematikus, - a szerelmesek is azt mondják, hogy a gyönyörű, csillagos ég nékik világít az éjszakában. És igazuk van: hadd higgyék. A csillagos ég gyönyörű, ebben igazuk van. És aki hisz, az boldogúl. Boldogok azok, akik hisznek. Meg van írva az ótestamentum kigyó-történetében is, hogy a tudás átok

[MNSZKorAP/DOC000449/000001]
igazuk van. És aki hisz, az boldogúl. Boldogok azok, akik hisznek. Meg van írva az ótestamentum kigyó-történetében is, hogy a tudás átok. No de te okos ember vagy, tudás nélkül te már nem élhetsz. Vagy nem vagy okos? - Az oroszlánok azt mondják, hogy minékünk, berbereknek igen jóizű husunk van, csakhogy mi erről nem tudunk, - mosolygott a herceg. - Igazad van, látod, milyen okos vagy, - mondotta most a matematikus. - Te nem tudod, mások számára milyen vagy. No jó. De akárhogy van is, azt csak tudod

[MNSZKorAP/DOC000449/000001]
bánatos szerelemre gyanakszom, vagy bűnre, nem tudom mért.) Végig imbolygott a világon és nem tanúlt meg semmiféle nyelvet, mindenütt angolt tanított, végűlis itt rekedt nálunk és itt is halt meg, szívében a katolikus egyházzal. S én most mondok valamit. Mindenekelőtt azt mondom, hogy kegyetlenség nélkül nem lehet gondolkodni. Kegyelet, vagy részvét nem befolyásolhatja a gondolkodót. S amit itt hallani fogsz, készűlj el rá, nagyon kegyetlen dolog. Az ember lelke mélyén démonok laknak édes fiam, ősbogarak mászkálnak odalenn s ezek felett az értelem alig

[MNSZKorAP/DOC000449/000001]
sok jót igért. S ennek én e pillanatban, megvallom, még örűltem is. - Nem ártana, ha egy kicsit most megtáncoltatnák ezt a kegyetlen embert, - gondoltam magamban. Mert: - a halál kezdete, - ezt szemébe vágni egy elkeseredett embernek, nem gyalázat ez? Lehet -e azt mondani, hogy jó ember az ilyen? De Cafetier akkor meg is adta neki s mondhatom nagy örömömre. - Te undok állat, - mindjárt ezzel kezdte. - Szafie lányod odabenn fekszik a negyedik szobában betegen. Mi volna, ha neki azt mondanám, hogy betegsége a halál kezdete

[MNSZKorAP/DOC000449/000001]