> 14,044 matches
-
beszámolt Kőhidai Márton sorsáról is; néhány társával még kora nyáron elvezényelték a századtól egy vagonkirakáshoz, és a különítmény nem tért vissza többé a törzshöz. Kirschnerné meglátta Miklós fehérre váló arcát, és sietve hozzátette: - Persze ez nem jelent semmit, fiam, Grósz azt mondta, hogy valószínűleg a partizánok fogságába estek. December tizedikén három óra felé belövés érte a Tanács Síp utcai épületét. A nagy hatóerejű gránát telibe találta a második emeleti elnöki ügyosztályt és a szomszédos szobákat, az alsóbb emeleten levők, akik segíteni próbáltak, alig
[MNSZKorAP/DOC000995/000001]
-
a nyilasokat, az ő kezükből sajnos már nem tudtam kiszabadítani. - Most hol van? - Lent fekszik a kocsimban. Lejönnek érte, vagy felhozzam? - Nem tudom, mit csináljunk. Nem volna jobb, ha mozdulatlanul maradna? Látta őt orvos? - Igen, megnézettem bent a Rókus kórházban, azt mondták, hogy már csak órái vannak hátra. - És miért nem hagyta ott a kórházban? Hátha adtak volna neki valami fájdalomcsillapítót. - Az orvosok nem merték befogadni. Egy Grácia nevű műtőslegény az élet-halál ura náluk. Teitelbaum felvette a kabátját: - Lemegyünk érte. - Nagyon sajnálom őt
[MNSZKorAP/DOC000995/000001]
-
este el tudom hallgatni, hogy játszik a szél a távíródrótokon. Vagy ha hull a hó, betakarja a rétet, és feltölti a völgyeket, olyan, mintha újjászületne a világ, csak sokkal szebben és tisztábban. - Maga ennyire szereti a falut? - Nagyon. Ha valaki azt mondaná, hogy oda mehetek, ahová akarok, bárhová a világon, én nem Amerikát választanám vagy az afrikai gyarmatokat. Nekem sokkal romantikusabb valahol az Alföldön átszállni egy vasúti szárnyvonalra, állni az ablakban és figyelni a faluk nevét. Minden név olyan, mint egy üzenet a
[MNSZKorAP/DOC000995/000001]
-
után? - kérdezte Margit félénken. A férfi nyújtózkodott. - Nézd: nekem a pénz nagy és szent dolog. Én gyerekkoromban napi ötven fillérért jártam kukoricát egyelni, szőlőt kötözni, és ha most egy nap alatt megkereshetek ezer forintot, sokkal könnyebb munkával, én nem tudom azt mondani, hogy nem vállalom. Én szeretem a szép holmikat, a rendes lakást, évekig éltem egy olyan helyen, ahol a vécé fedelét téglával kellett lenyomni, mert a lefolyócső ki volt rothadva, és felmásztak rajta a patkányok - ide nem kívánok visszamenni. Akkor ugye van
[MNSZKorAP/DOC000995/000001]
-
megmérgezve. - Nem mondtam, hogy megmérgezted. Lancsa két pohárba töltött. - Egészségedre - mondta, bár Margit nem nyúlt a pohárhoz. - Vártam, hogy felhívsz. - Nincs értelme. Különben is megállapodtunk benne. - Azzal együtt nem voltál fair. - Mit csináltam rosszul? - Én sokszor kerestelek telefonon, és mindig azt mondták, hogy nem vagy otthon. Egyszer elsétáltam felétek: égett a lámpa a szobádban. - Lehet, hogy a bátyám volt. - Lehet. Nagy a szerelem? Margit állta Lancsa tekintetét. - Nagy. - Akármilyen nagy is, nem illik letagadtatni magunkat jó ismerőseink előtt. Nem szívesen emlékeztetlek rá, de
[MNSZKorAP/DOC000995/000001]
-
mint amikor a kunszöllősi középiskolában átadta neki a Népművészeti Intézet pályadíját, kihajtott nyakú fehér ingben, napsütötte arcában ragyogó fehér fogakkal, most úgy megdöbbent a férfi öregedésének jeleitől, hogy önkéntelenül eltávolodott tőle néhány lépést. - Önbizalom? - mormogta Lancsa maga elé. - Igen, mindenki azt mondja, hogy énbelőlem árad az önbizalom. Csak azt felejtik el, hogy az önbizalom nem azonos azzal, hogy az ember mindenre azt mondja: le van szarva. Az az igazság, hogy sohasem volt önbizalmam, különben nem éltem volna mindig száz méterrel képességeim szintje alatt
[MNSZKorAP/DOC000995/000001]
-
napjairól, de bárhogy próbált figyelni, gondolatai széjjelfutottak. Margit fölébe hajolt. - Olyan sápadt vagy, mi történt? - Jártam bent Lancsánál. Tudja, hogy mi együtt vagyunk. A lány összerezzent. - Én mondtam meg neki. Baj? - Nem, nagyon jó így. - És mit szólt hozzá? - Kivágott, azt mondta, hogy az előadásaira nem járhatok be. Szerintem nem volt joga ehhez. - Szerintem sem. - Tulajdonképpen az a legrosszabb, hogy nagyon szerettem őt - mondta Kőhidai -, mióta ismerem, minden tanárom közül őt tartottam a legtöbbre. - Ez ne bántson, ezen én sokat gondolkoztam, és rájöttem
[MNSZKorAP/DOC000995/000001]
-
a kettőnk élete. A szóváltásra többen is feléjük fordultak a híd lépcsőjéről, a lány könyörögve mondta: - István, ne csinálj botrányt, menjünk tovább. Lancsa nem mozdult, Margit belekarolt, és magával vonszolta, a férfi teljesen megdermedt, alig lehetett érteni a szavait: - Valaha azt mondtad, hogy a feleségem akarsz lenni. Akkor hazudtál vagy most?! - Nem hazudtam, ha akkor te is komolyan gondoltad volna, a feleséged leszek. - És mi változott? - Az isten szerelmére, értsd meg, hogy a mi kapcsolatunknak mindenképpen vége van, akkor se mennék hozzád, ha
[MNSZKorAP/DOC000995/000001]
-
is megsajnálnának, ha így könyörög. Margit kétségbeesetten rázta a fejét. - Én nem akarom, hogy szenvedj, de lásd be: ha nem én szakítok veled, hanem te velem, az egész eszedbe sem jut. Próbáld túltenni magad rajta, ha akarod, én minden ismerősünknek azt mondom, hogy te küldtél el engem. - Nem tudok élni nélküled. - Ez borzasztó! Miért kívánod tőlem, hogy elrontsam az életemet? Én sosem kértem ilyesmit. Lancsa megrázta magát. - Veled, úgy látszik, hiába beszélek. Megpróbálok vele. - Kivel? - A fiúddal. Lehet, hogy benne több emberséget találok
[MNSZKorAP/DOC000995/000001]
-
megdöbbenve. - Igen, holnap be is jelentem a tanulmányi osztályon. - De hát neked tanulnod kellene. - Mit csináljak? Majd egy év múlva folytatom, ennyit még kibírok. A lány óvatosan keresgélte a szavakat: - Miklós, én ismertem néhány embert, aki abbahagyta a tanulást, mind azt mondta, hogy csak egy-két évre, amíg összeszedik magukat, és... De hát ez nem érdekes, a te eseted biztosan más. - De csak mondd tovább, mi történt velük? - Egy sem ment vissza az egyetemre, mindnek közbejött valami. Az egyiknél lakásügyek, a másik nem tudott
[MNSZKorAP/DOC000995/000001]
-
Azt nem tagadhatta le, hogy főiskolára járt, a szerelők a művezetőtől vagy a személyzetistől előbb-utóbb megtudhatták, egy történetet talált ki, mely elégséges indoknak látszott az életformaváltásra. Mikor egy ebédszünetben megkérdezték tőle, hogy miért kellett eljönnie a főiskoláról, Kőhidai szenvtelen hangon azt mondta, hogy teherbe ejtette egyik évfolyamtársnőjét, ebből botrány tört ki, és őt egy évre kitiltották. A lány úgy határozott, hogy megtartja a gyereket, hazaköltözött az anyjához Kunszöllősre. - És most mi lesz - érdeklődött Hesz -, elveszi a nőt? - Még nem tudom, majd lemegyek hozzájuk
[MNSZKorAP/DOC000995/000001]
-
TAMÁS tárca nélküli miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető Urak! Ha nem értenék mélységesen egyet azzal, amit Isépy Tamás mondott, és nem osztanám magam is azokat az aggodalmakat, s ha nem értenék egyet azzal, amit Szabó Iván mondott, akkor azt mondanám, hogy uraim, a vitát rendezzék le egymás között, hiszen ez nem ránk tartozik. De két gondolatot legyen szabad hozzátenni még ehhez. Egyrészt az a szerkesztőbizottság, amely megválasztásra került, az senki által nem irányítottan, nem parancsszóra összeszedett emberekből áll, hanem a magyar
by DR. SUCHMAN TAMÁS [MNSZKorAP/DOC001815/014218]
-
írod? Romesznak? Nekem? Saját magadnak válaszoltad. Ki az a muslinca? Obamacare-ről nem töltik ki semmit. A mai napig nem világos hogy micsoda. Kérdeztem baloldaliakat, jobboldaliakat, de egyik se tudta elmagyarázni 10 sorban hogy egyszerűen mi az az Obamacare. Az egyik azt mondta hogy csodálatos, mert mindenki ingyenellátást kap. Ami teljesen értelmetleg dolog, mert semmi sincs ingyen. Obama azt mondta hogy nem kapnak ellátást az illegális bevándorlók. Ez egyértelműen hazugság, mert a mostani rendszerben is kapnak, akkor az övében meg kirúgnák az illegális bevándorlót
by Camo_BDU [MNSZKorAP/DOC001973/013989]
-
napig nem világos hogy micsoda. Kérdeztem baloldaliakat, jobboldaliakat, de egyik se tudta elmagyarázni 10 sorban hogy egyszerűen mi az az Obamacare. Az egyik azt mondta hogy csodálatos, mert mindenki ingyenellátást kap. Ami teljesen értelmetleg dolog, mert semmi sincs ingyen. Obama azt mondta hogy nem kapnak ellátást az illegális bevándorlók. Ez egyértelműen hazugság, mert a mostani rendszerben is kapnak, akkor az övében meg kirúgnák az illegális bevándorlót amit elcsap a busz? Vagy a vajúdó nőt nem engednék be a szülészetre? Ostobaság. Néha azt mondják
by Camo_BDU [MNSZKorAP/DOC001973/013989]
-
mondta hogy nem kapnak ellátást az illegális bevándorlók. Ez egyértelműen hazugság, mert a mostani rendszerben is kapnak, akkor az övében meg kirúgnák az illegális bevándorlót amit elcsap a busz? Vagy a vajúdó nőt nem engednék be a szülészetre? Ostobaság. Néha azt mondják hogy ingyenes lesz, máskor azt hogy " affordable ". A kettő nem ugyanaz. A konzervatív oldalon meg csak ismételgetik hogy drágább lesz. Hogy mitől és hogyan, azt nem tudom és hiába kérdezem. Úgyhogy ez a survey nem nekem való. :-)
by Camo_BDU [MNSZKorAP/DOC001973/013989]
-
2013-07-29 Körömi Tamás Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Amikor azt mondjuk, hogy az idő gyógyít, erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges. A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, húsz év múlva, egy másik életben. Mindegy. A hiány mindaddig
by Körömi Tamás [MNSZKorAP/DOC001938/016355]
-
különbséget tenni a között. Mondjuk, a görög katolikusokat elhurcolták Kárpátaljáról a Gulág-szigetekre, és szörnyűséges szenvedések közepette vesztették életüket gyerekek, asszonyok, idősek, harcolók, nem harcolók, mindenki, akit elhurcoltak, hiszen egész vidékeket ürítettek ki egyszerre ilyen célból. Rendkívül nehéz lenne most utólag azt mondani, hogy ez a halál nem olyan halál, mintha teszem azt, náci koncentrációs táborba hurcolták volna el. Úgy gondolom tehát, nagyon nagy hiba, szinte bűn lenne az, ha mi most a mérhetetlenül sokat szenvedett magyar nép között különbséget tennénk, és azt mondanánk
by DR. TORGYÁN JÓZSEF [MNSZKorAP/DOC001815/020762]
-
mondani, hogy ez a halál nem olyan halál, mintha teszem azt, náci koncentrációs táborba hurcolták volna el. Úgy gondolom tehát, nagyon nagy hiba, szinte bűn lenne az, ha mi most a mérhetetlenül sokat szenvedett magyar nép között különbséget tennénk, és azt mondanánk, hogy ez jobban szenvedett, mint a másik. Mert ki tudná megmondani, hogy vajon az az anya szenvedett -e többet, aki látta, hogy a gyermeke miként éhezik mellette és miként ragadja el tőle lassan a halál, mint ha netán valami durva külső
by DR. TORGYÁN JÓZSEF [MNSZKorAP/DOC001815/020762]
-
is beszélvén, hogy egyáltalán helyes -e a törvény konstrukciója, hogy kárpótlást ad akkor, amikor jogtalanul elvették valakinek az életét. Hát vajon a jogtalanságnak a kárpótlás lenne a jogi megfelelője a másik oldalon? (18.30) Úgy gondolom, igen tisztelt Ház, lehet természetesen azt mondani, hogy ex gratia jár a kárpótlás. Nem tudom, hogy jó kifejezés -e ez a mérhetetlenül sokat szenvedett magyar nép esetében. Én nem használnám ezt a kifejezést. A Kisgazdapártnak mindig is az volt az álláspontja, ezt az egész kérdést úgy kellett volna
by DR. TORGYÁN JÓZSEF [MNSZKorAP/DOC001815/020762]
-
korábban is -, és ennek következtében maradt volna pénz a politikai okból és az életüktől és szabadságuktól jogtalanul megfosztottak kárpótlására vagy kártérítésére. Mert úgy gondolom, ha valakit jogtalanság ért, akkor nem kárpótlás, hanem kártérítés jár a részére, teljes reparáció. Lehetett volna azt mondani, hogy a magyar államnak most erre nincsen pénze, de a teljes reparáció elvét nem lett volna szabad sérteni. Úgy gondolom, végül is erre azért nem került sor, mert a hatalom nem merte kimondani az igazságot. Mi az igazság? A Független Kisgazdapárt
by DR. TORGYÁN JÓZSEF [MNSZKorAP/DOC001815/020762]
-
annak, hogy azóta vajon mi történt. Érdemes megnézni, hogy az akkor elmondott kritikáinknak lett -e valami foganatja, illetve érdemes megnézni azt, hogy amit ígért az MSZP-SZDSZ-kormány, az vajon hogyan teljesült, hogyan vált be. Annak idején Szabó György akkori népjóléti miniszter azt mondta, hogy a családi ellátásokat azért kell szűkíteni, mert egyszerre túl sok adót kellene elvonni a családfőktől a családi támogatásokra, másrészt pedig azért, mert ha ennyit költünk a családok támogatására, akkor kevesebb jut az egyéb szociális kiadásokra - olvasható a jegyzőkönyvben. Eltekintve attól
[MNSZKorAP/DOC001808/000013]
-
kormányt, hogy ennek a helyzetnek az értékelésénél számottevő szempont legyen az, hogy fejlettebb, jobb létű társadalmakban is csökken a gyermeklétszám, tehát romlik a demográfiai helyzet. Azzal kapcsolatban, hogy a Fidesz javaslataira van -e fedezet, és hogy mit gondolunk erről, én azt mondanám, hogy nyilvánvaló, a mindenkori lehetőségekhez mérten kell cselekedni, de a prioritást kell előbbre hozni. Véleményem szerint ennek a kérdésnek alapvetően első prioritásnak kellene lenni mindenben, így a jelenleg folyó költségvetési vita tárgyalásánál is, tehát a jövő évi költségvetéssel kapcsolatban. Így szeretnék
[MNSZKorAP/DOC001808/000013]
-
azt is mérlegelni próbálják, hogy itt és most mit lehet megtenni, és a lehetségesből próbálják meg levezetni a kívánatost. És hogy én magam mennyire hajlandó vagyok erre: engedjék meg, hogy a közelmúltban egy nyilvános tanácskozáson elhangzott mondást idézzek. Miszlivetz Ferenc azt mondta, hogy a mai társadalom legnagyobb lélektani élménye a szabadság-szegénység traumája. Ez az ország kiküzdötte magának a szabadság és demokrácia jótéteményét; ugyanakkor átél egy olyan társadalomlélektani válságot, amelyre nem készülhetett fel, hiszen a mélysége nem is volt előre látható. A szegénység régi
[MNSZKorAP/DOC001808/000013]
-
Gallup Közvéleménykutató Intézet adatai bizonyítják: megváltozott a közösségi értékválasztás alapja és aránya. Tíz évvel ezelőtt a véleményt mondók nagyobb része úgy vélte, hogy a gyermeknevelés költségeit a szülőknek és a társadalomnak egyformán kell viselnie. Ma a véleményt nyilvánítók nagyobb része azt mondja, hogy a társadalom szerepvállalásának növekednie kell, és csak egy nagyon csekély rész mondja azt, hogy kizárólag a szülőknek kell felelősséget vállalniuk a gyermekek neveléséért. Ebből a változásból meggyőződésem szerint le lehet vonni azt a következtetést, amit többen hangsúlyoztak ma, hogy igenis
[MNSZKorAP/DOC001808/000013]
-
megadom a szót Pusztai Erzsébet képviselő asszonynak, Magyar Demokrata Néppárt. DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársnőm! Hozzászólásának egy részével én magam is egyetértek, hiszen sok kérdésben nem vitatkozunk. Egy dolgot azonban mindenféleképpen ki kell igazítanom. Képviselőtársnőm azt mondta, hogy ez az ország 1990-1994 között akkora veszteséget szenvedett el, mint a II. világháború alatt. Tisztelt Képviselőtársnőm! Nézzen utána, ez a veszteség az elmúlt négy évtized alatt halmozódott fel, és nem az utolsó négy évben. Ha ezt nem veszik számításba... Az
[MNSZKorAP/DOC001808/000013]