171,426 matches
-
amely egyre inkább azt az illúziót kelti az emberekben, hogy nincs is szükség családra, egyedül könnyebb boldogulni. (11.20) Ehhez járul a jelenlegi személyi adórendszer torzulása, ehhez járulnak az áfa-, illeték- és egyéb rendszernek az egyáltalán nem gyerekbarát megoldásai. Én nem azt mondom, hogy akár az adórendszer, a családi adózás, az egy főre eső tényleges jövedelmet alapul vevő adózás bármilyen formája, amely nem ment csődbe - csak különböző országokban másként, másként módosították. Franciaországban a családi conficiensen alapuló adózást tartják ma a legigazságosabbnak, mert nagyon sokféle
[MNSZKorAP/DOC001808/000013]
-
ELNÖK: Én is köszönöm. Szólásra következik Lamperth Mónika képviselő asszony, Magyar Szocialista Párt, szólásra készül Pusztai Erzsébet képviselő asszony, Magyar Demokrata Néppárt. Megadom a szót Lamperth Mónikának. DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Kis Gyula képviselőtársam az előbb azt mondta, hogy nem olyan rózsás a helyzet, mint ahogyan ő ezt korábban hallotta a Házban. Szeretném valamennyiük figyelmét fölhívni Kökény Mihály miniszter úr utolsó gondolatára, amelyet vitaindító beszédének utolsó gondolataként mondott el, hogy legalább olyan nagy hiba lenne túlértékelni az elért eredményeket
[MNSZKorAP/DOC001808/000013]
-
olyan rózsás a helyzet, mint ahogyan ő ezt korábban hallotta a Házban. Szeretném valamennyiük figyelmét fölhívni Kökény Mihály miniszter úr utolsó gondolatára, amelyet vitaindító beszédének utolsó gondolataként mondott el, hogy legalább olyan nagy hiba lenne túlértékelni az elért eredményeket, mint azt mondani, hogy az elmúlt időszakban semmi nem történt családpolitika terén. Én a családpolitikának egy olyan szelvényéről szeretnék beszélni, amelyik nem olyan régóta jelent meg kormányzati és önkormányzati tevékenységként, de megítélésem szerint nagyon fontos; és nem fogom elhallgatni az intézményrendszer és a működés
[MNSZKorAP/DOC001808/000013]
-
a fiatalok között, és így tovább, és így tovább, és így tovább. Sorolhatnám a riasztó adatokat, melyet mindannyian ismertünk, hallottunk már, mindenki tudja és emlegeti: hát igen, a magyar társadalom betegségei. Aztán sokan széttárják a karjukat a döntéshozók közül, és azt mondják, hogy hát, mit tehetünk, majd ha a gazdasági helyzet javul, majd ha a pénzügyi egyensúly, a külkereskedelmi mérleg, a költségvetési deficit majd másképp lesz, akkor majd teszünk valamit, mert lesz rá pénzünk. Nos, csak itt van egy óriási baj. A gazdaság
[MNSZKorAP/DOC001808/000013]
-
hogy ma már ebben a korosztályban ilyen súlyosak a megbetegedési és halálozási statisztikák?! Tehát szükség van széles és átfogó családpolitikára. Indoklásként még nagyon sok mindent mondhatnék el, de van egy nagyon fontos dolog, amit nem gondolnak végig, tisztelt képviselőtársaim, amikor azt mondják, hogy az egyedi döntésekben is van családpolitika. Van egy nagyon fontos dolog, amellyel minden demokratikus társadalom megküzd - ha megküzd. Az a nagyon fontos kérdés, hogy a választási ciklusok ismétlődése által a döntéshozók számára a szavazatok figyelembevétele érdekében mindig fontosabbá válik a
[MNSZKorAP/DOC001808/000013]
-
százalék között van, ez, szeretném mondani, hogy nem ' 96-ra alakult ki, hanem ha valaki a statisztikában ' 94 elé is vissza tud nézni, nemcsak a ' 96-osokat lapozgatja, akkor azt fogja találni, hogy ez az arányszám már 1992-ben kialakult. Tehát nem valós azt mondani, hogy a mai kormány intézkedésének eredménye ez az aránytalanság, hanem ez bizony egy korábbi kormányzati intézkedési csomag elmaradása miatt is természetesen előállt. Érdekes, hogy az akkori kormány-tisztségviselők ma parlamenti képviselőként találkoznak először ezekkel a statisztikai számokkal. A generációt szolgáló vagyon a
[MNSZKorAP/DOC001808/000013]
-
hogy a legfontosabb, minden szociálpolitikai kutatás által kimutatottan legjobban célzott, legjobban eltalált formát: a családi pótlékot kell növelni, erősíteni. Azt gondolom, amikor ellenzéki képviselőtársaink egyfelől elmondják azt: azt mutatják a vizsgálatok, hogy a legszegényebbek a sokgyerekesek, ami igaz, és másfelől azt mondják, hogy tessék adókedvezménnyel támogatni a gyermekvállalást (Dr. Pusztai Erzsébet: Is!), akkor tulajdonképpen ellentmondanak önmaguknak. (Dr. Kis Gyula József: Is!) Hiszen ez az adókedvezmény éppen oda nem jut el, a gyerekek utáni adókedvezmény, ahol a legnagyobb szükség van a gyerekvállalás terheinek enyhítésére
[MNSZKorAP/DOC001808/000013]
-
Dr. Kis Gyula József: Is!) Hiszen ez az adókedvezmény éppen oda nem jut el, a gyerekek utáni adókedvezmény, ahol a legnagyobb szükség van a gyerekvállalás terheinek enyhítésére! Tehát azt gondolom, igaza volt ennek a kormánynak (Selmeczi Gabriella: Ez igen!), amikor azt mondta, hogy ami pénz jut a gyerekvállalás terheinek enyhítésére, azt a családi pótlékban kell a gyereket vállaló családokhoz eljuttatni; és még az is egy elfogadható gondolatmenet, hogy ha azoknál a családoknál, a legmagasabb jövedelműeknél, ahol azt a plusz terhet, amit a gyerekvállalás
[MNSZKorAP/DOC001808/000013]
-
azt kell fölhasználni, amelyik erős. És erős csak az I. Péter, amit már Bauer képviselőtársam is definiált. Bevezetnék még egy fogalmat, mert ahhoz, hogy egy erős kritérium szerint segíthessünk a családokon, nem elég az a szókészlet, amit eddig használtunk. Én azt mondanám, hogy a társadalmi igazságosságot is be kell vezetnünk ahhoz, hogy helyes módszereket találjunk ki. (13.50) Nemcsak azért, mert az ország gazdasági helyzete nem engedi meg azt, hogy tetszőleges modellekkel vagy segítségekkel éljünk, hanem a társadalmi igazságosság tudomásom szerint létező gondolat, hívhatjuk
[MNSZKorAP/DOC001808/000013]
-
igazságosság tudomásom szerint létező gondolat, hívhatjuk szolidaritásnak is, de létező, a társadalomban meglévő és élő dolog. Még egy apróság, hogy persze a családot is definiálnunk kell, mert ez nem hitalapon vagy párthovatartozás alapján definiálható egység, és talán helyesebb is lenne azt mondani, hogy amikor a támogatásokról gondolkozunk, akkor a család az egy háztartásban élők, tehát az a bizonyos kisebb egység az, amit támogatni kívánunk. És természetesen attól még lehet igen jó egy család, hogyha csak élettársak - ezt most Pallag képviselőtársamnak mondom -, és lehet
[MNSZKorAP/DOC001808/000013]
-
odafeküdnél a helyére. Ami meg a bizalmat és a stabilitást illeti, hááát... emlékszem én a hetedik év nagy üvöltözéseire, mikor sírva mondtam a gyerekeimnek, hogy meg fogok bolondulni és itthagyom apátokat, mert ezt nem bírom ki... De túléltük. azóta is azt mondom, hogy ha mondják, hogy milyen jó kedvem van vagy milyen jó a hangulat itthon, hogy a boldogságért megdolgoztunk, nem? És amikor leragadnak szombaton a tévé előtt, nyugodt szívvel egy óra tévézés után kihívom őket, mert az ebéd is közös ügy, nem
by buta Elizabeth [MNSZKorAP/DOC001915/010309]
-
megfogalmazni - és ezt a gyakorlatban úgy is kell alkalmazni -, hogy a jogalkalmazói döntés meghozója tekintettel legyen arra, és tudatában legyen annak, hogy egy alkotmányos jog korlátozása felől dönt ő abban a pillanatban, és ezért igen szigorú követelményeket kell alkalmaznia. Tehát azt mondom, hogy a titkosság világát is a jogállami világosságnak kell áthatnia. Ha ez képzavarnak is tűnik tartalmilag, állítom, hogy ez nem képzavar, hiszen arról van szó, hogy a titkosság és a nyilvánosság határát nagyon precízen meg kell határozni. Maga az ügy egyébként
[MNSZKorAP/DOC001769/000004]
-
javítása a törvényhozás feladata. Szeretném még elmondani, hogy a beszámoló nemcsak azt igazolta, hogy az állampolgárok bizalma megmaradt, hanem azt is igazolta az adott szituációban, hogy a társadalmon belüli mozgások hogyan jelentkeznek. Kitűnő az a megjegyzése az ombudsman asszonynak, amikor azt mondja, hogy a kárpótlás megszűnésével jelentős mértékben megszűntek bizonyos fajta panaszrészek. Én azt gondolom, hogy ebből az következik, hogy a társadalmon belül kell megszüntetni és a jelzések alapján kell megszüntetni azokat az okokat, amelyek a panaszokat indukálják. Viszont visszatérve még egyszer ahhoz
[MNSZKorAP/DOC001769/000004]
-
külön szeretném méltatni, és külön szeretném megköszönni az ő munkáját, hiszen ő ebben a hónapban megvált a hivatalától, a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze lett, amihez ezúton is szeretnék személyesen is és a szabad demokraták képviselőcsoportja nevében is gratulálni. Egyúttal szeretném azt mondani, hogy nagyon nagyra értékeltük azt a munkát, amit az országgyűlési biztos általános helyetteseként végzett, és azt gondolom, nem túlzás azt mondani, hogy ennek jogtörténeti és bizonyos szempontból - talán nem patetikus ez a kifejezés - történelmi jelentősége van. Köszönjük szépen. Amikor arról beszélek
[MNSZKorAP/DOC001769/000004]
-
legfőbb ügyésze lett, amihez ezúton is szeretnék személyesen is és a szabad demokraták képviselőcsoportja nevében is gratulálni. Egyúttal szeretném azt mondani, hogy nagyon nagyra értékeltük azt a munkát, amit az országgyűlési biztos általános helyetteseként végzett, és azt gondolom, nem túlzás azt mondani, hogy ennek jogtörténeti és bizonyos szempontból - talán nem patetikus ez a kifejezés - történelmi jelentősége van. Köszönjük szépen. Amikor arról beszélek, hogy a hivatalnak, egyáltalán az intézményrendszernek milyen jelentősége van, és amikor arról beszélek, hogy az állampolgárok gondolkodásmódjába és viselkedésébe is milyen
[MNSZKorAP/DOC001769/000004]
-
állampolgárok gondolkodásmódjába és viselkedésébe is milyen módon épült bele az ombudsmani intézmény, akkor egyúttal a jogállamiságról is beszélek Magyarországon. Meggyőződésem, hogy a jogállamiságról sokat lehet beszélni, és sokfajta értelmezését lehet adni. Most én - talán csak nagyon egyszerűen és kicsit leegyszerűsítve - azt mondanám, hogy azt jelenti számunkra elsősorban, hogy a törvények a hatalmat, a mindenkori hatalmat és a hatalmon lévőket is korlátozzák, és a törvények a hatalommal szemben is mindig korlátot és kötelezettségeket jelentenek. Az országgyűlési biztosok tevékenysége rendszeresen ezzel szembesít minket, tükröt tartanak
[MNSZKorAP/DOC001769/000004]
-
áll egymással. A lakosság retteg a bűnözőktől, akik egyre brutálisabban támadnak, ugyanakkor azt látjuk néha, hogy a rendőrség is félni látszik az elvadult bűnözőktől, éppen ezért frusztrált állapotában csap le a vétlen állampolgárokra és a kis bűnözőkre. Helytelen tehát csak azt mondani, hogy a rendőrségi atrocitásoknak véget kell vetni, de ugyanilyen helytelen egyszerűen csak keményebb fellépést követelni. Az erős és a jól kiképzett rendőrség, amelynek van intellektuális tudása és anyagi eszközei, határozott a valódi bűnözőkkel szemben és belátó az apró normasértők irányában. Ezt
[MNSZKorAP/DOC001769/000004]
-
elnök úr. Valamelyik képviselőtársam azzal kezdte a megszólalását, hogy örül annak a konszenzusnak, ami a megszólalások kapcsán a Házban körülbelül megnyilvánul. Azt gondolom, ez az a pont - Bauer képviselő úr megszólalása -, amikor erre már muszáj reagálni. Hegyi Gyula képviselő úr azt mondta, hogy esetleg bizonyos polgármesteri hivatalokból, ahol jobboldali politikus van a hivatal vagy az önkormányzat élén, ott a baloldali értékek felvállalása már olyan hőstett, mint húsz évvel ezelőtt a vallásos értékek felvállalása. Ezt még az ember elengedte a füle mellett (Dr. Hende
[MNSZKorAP/DOC001769/000004]
-
egy gazdag, fölfelé ívelő folyamat volt -, ezt én úgy fordítom le, hogy nyilvánvalóan egy jogintézmény kiépítése zajlott ' 90-től. Volt mit kiépíteni, és ez lehet hogy zajlott ' 98-ig - az ő felfogása szerint; az én felfogásom szerint ez ma is zajlik. De azt mondani, hogy ' 98-ban ebben törés állt volna be, és ráadásul az ombudsmanok jelentése alapján ezt a következtetést leszűrni, hát ez nagyon furcsa olvasata ezeknek a nagyon színvonalas anyagoknak. Mert azt gondolom, amire Bauer képviselő úr céloz, amikor a büntető törvénykönyvről beszél, korrupciós
[MNSZKorAP/DOC001769/000004]
-
SZDSZ. BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mind Hargitai képviselő úr, mind Hende államtitkár úr úgy tett, mintha vitatkozna azzal, amit én állítok, de nem tette, mert azokat a hivatkozásokat, amelyeket én fölsoroltam, nem cáfolták. Csak azt mondták, hogy nem tetszik az, amit mondok. Különösen szembetűnő volt az államtitkár úr logikai hibája, ugyanis az én állításom nem arról szólt, hogy azok a törvények, amelyeket önök az elmúlt két évben a többségükkel meghoztak, alkotmányosak -e. Én azzal nem vitatkoztam; az
[MNSZKorAP/DOC001769/000004]
-
amit én szándékosan tettem Bauer Tamásnak. Az ő mondandójából az volt kiolvasható felfogásom szerint, amit én elmondtam, hogy a ' 98 utáni jogalkotási folyamatot az emberi jogok nézőpontjából szembeállította egy korábbi folyamattal, és ezt ő szomorú tényként állapította meg. Én mindössze azt mondtam, hogy ezzel az okfejtéssel nem tudok egyetérteni, mert nem ez történik. Nem ez történik akkor, ha viszont történik az, hogy a hatóságok szerepét bizonyos eljárásokban felerősítjük és megerősítjük, mert ezzel reagálunk azokra a társadalmi problémákra, amelyekkel éppen szembetalálkozunk. A hatóságok szerepének
[MNSZKorAP/DOC001769/000004]
-
kisebbségek megoldatlan parlamenti képviseletének megoldásán kísérletezünk, ezért javaslom képviselőtársaimnak, hogy csapják fel ennek a deklarációnak a (2) bekezdését, ami a döntésekben való részvételről szól, és ott is a központi kormányzati szintű megoldásokat kínálja fel ez a deklaráció. Számomra ez is azt mondja, hogy van és lehet sokféle alkotmányos megoldás, csak a Magyar Országgyűlésnek végre el kellene már szánnia magát, amikor ennek a jogintézménynek a továbblépésén, illetve a megvalósításán gondolkodik. A kisebbségi biztos a kisebbségek közéleti részvételének szerepvállalását vizsgálva gyakorlatilag két dolgot feszeget. Az
[MNSZKorAP/DOC001769/000004]
-
ezek a jelenségek, hanem mindig az, hogy az adott kormány, az adott parlament, ha úgy tetszik, a hivatalos kormánypolitika hogyan reagál ezekre a jelenségekre. Ha az arról szól, hogy megpróbáljuk rózsaszínre festeni a képet, egyfajta kedvezőbb képet kialakítani magunkról, és azt mondani, hogy nálunk nincsenek is ilyen problémák, kérem szépen, az mindig gyanús. Minden demokratikus hagyománnyal rendelkező ország és nemzetközi szervezet számára gyanús. Ha pedig őszintén merjük vállalni, ahogy az előbb említettem, a gyengéinket is, azt gondolom, hogy az bátorságról tesz tanúbizonyságot. Ezért
[MNSZKorAP/DOC001769/000004]
-
Országgyűlés! Igen nehéz helyzetben vagyok, amikor az egyet nem értő, illetőleg bíráló megjegyzésekre kell reagálnom, ilyenek ugyanis nemigen hangzottak el a vita során. Én egyetértőnek tekintem a MIÉP álláspontját is, és mindjárt rá fogok térni, hogy miért. Fenyvessy képviselő úr azt mondja, hogy egyetért a MIÉP azzal, hogy legyen pontosan definiálva a kisebbségi közösség. Talán elkerülte a képviselő úr figyelmét, hogy a beszámoló is ezzel ért egyet. Azt mondja, hogy el kell választani az államot az egyháztól. A beszámolóban ez történik. Azt mondja
[MNSZKorAP/DOC001769/000004]
-
állítom. És a beszámolóban olyan mondat nincs, amiből azt lehetne következtetni, hogy én egy egységes antidiszkriminációs törvény híve vagyok. Én az antidiszkriminációs jogi szabályozás híve vagyok. Egyébként ezt nemcsak én mondom, hanem ez az alkotmányból következik, hiszen az alkotmány nemcsak azt mondja, hogy megkülönböztetni tilos, hanem azt is mondja, hogy ezt bünteti. Én csak azt mondom, hogy az alkotmánynak szerezzünk érvényt. Ebből a szempontból tulajdonképpen számomra minden megoldás elfogadható: mind az általános antidiszkriminációs törvény, mind pedig a joganyag antidiszkriminációs továbbfejlesztése, ha úgy tetszik
[MNSZKorAP/DOC001769/000004]