KorAP: Find »azt ({1:[hnc/l=mond]} | {2:[hnc/l=bánik]}) hogy« with Poliqarp

<1 ...74 75 76 ...6858 >

171,426 matches

MNSZKorAP/DOC001483/000001

nem szólok hozzá ehhez. Még csak azt se mondom, hogy " mit tudom én ". Aztán: 5-14 6-13 7-12 8-11 9-10 21-19 20-22 Hát ez így festett; és rögtön már játszották is; a " rögtön már " -t azoknak írtam ide, írta Tradoni, akik azt mondják, hogy " egy ilyen... még fogalmazni se tud ", hát legyen rá alapjuk, hogy megint határozati igazuk legyen, nem igaz?! - - - Az " apjuk " -nak mindig igaza szokott lenni, hát akkor meg... nem igaz?! A 39. forduló... alcím: Puskás Czibor Trémió Heynckes Lincoln-Middlesbrough 1 1

[MNSZKorAP/DOC001483/000001]
kilencessel - rögtön jött a villamos, Tradoni épp hogy integetni tudott csak a felügyelőnének -, és a tizennyolcast is jól kapta. A Pauler utcában már várnia kellett, bár alig voltak a visszaváltóban; de a visszaváltó, akit most már eléggé ismert, nagy legyintéssel azt mondta, hogy az egész járdát el kell rámolnia, mert itt vannak a közterületesek, és a múltkor is 1000 ,- forint bírságolás volt. Aztán meglett a visszaváltás, Tradoni felment a Makk Hetes közelébe, onnét le a Délihez, mert csak odáig közlekedett a villamos, nem

[MNSZKorAP/DOC001483/000001]
LFS... A! LFS... B! LFS... D! Stb. Fogadást adunk... " A Kis Helyen... Mert " akkora takarítást rendez a főfelügyelőné. A Broomey jó-bukmékerné módra fog főzni... a fogadáshoz ". Egy fél fogadásra valót... Dömi: " Képzeld, odamentem valahova, és odacsináltam. Miért? - Mert a Broomey azt mondta, hogy úgy menj, ahogy vagy... hát én épp vécére igyekeztem... úgy voltam... " És a meggyvágó-vicc: " A Broomey hozzám vágott egy tál meggyet, erre én seggbe rúgtam és elszállt. " De ez is ide tartozik. Közben Klee-t nézegettünk. Itt találta ki a Doktor

[MNSZKorAP/DOC001483/000001]
nincs. Tollászkodik, érzem a vizes szelet a vállamon... félig hasal... micsoda régi kapcsolat... Nézem itt bal kéz felől a Népsportot, mit érdekel engem az egész... kitiltották az angol proficsapatokat a világ valamennyi stadionjából... erre már az Angol Labdarúgó Szövetség is azt mondja, hogy " észszerűtlen ", és csupán Thatcher miniszterelnökasszony mondja, hogy " ők teljes mértékben megértik ", miért született ez a döntés; és hogy az angol szövetség egyelőre nem szándékozik visszahívni a Japánban túrázó West Ham csapatát... és fellebbezni fognak. Mit érdekel ez annyira engem, írom

[MNSZKorAP/DOC001483/000001]
149. oldal már! Esszük a - Szendvics! Kész! - szendvicset, szokásosan gyönyörű és remek, és közben másikunk meséli Észak-Pest telefonját. A rigó...! Hogy aztán beszélt róla Ország Mihállyal, tudakolva, hogy ki lenne, akinek úgy mégis volt már rigója, és tanácsot adhatna... Miska azt mondta, hogy " nekem már volt rigóm ", ő adhatna tanácsot, s adott is, meséli Észak-Pest, hogy Ország doktor kifejtette, milyen nehéz dolog rigót tartani, nem hálás, nem nagyon kell, csak ha muszáj, a rigó rendetlenséget csinál maga körül is, mindent kidönt, összetép, beráncigál

[MNSZKorAP/DOC001483/000001]
zúzalékkő alá. Az " ír bevándorló " kikotorta, mutatta, itt a veréb, ha veréb kell. Nevettem csak velük, ahogy beszéltem. "... s mint a füle a műbirkózónak./ Vedd te a kezedbe jóság, gyógyítsd meg, csinálj másik szívet belőle ". Megértem, ha valaki főrang asszony azt mondja, hogy megérti az eltiltást. Hiszen övé a sok gyatra nép, neki van ez az így szurkoló gyatra népsége. Hát innen folytatjuk a ligát. Én meg hibás nem abban vagyok, hogy író; nem kérdte a sors; azt a taposott verebet kellett volna

[MNSZKorAP/DOC001483/000001]
nevével, s hogy vízivárosi -e vagy szigetországi. Aztán... már kezdődhet is. Három nap múlva: rajt! Ullsti szavait idéztem. Ment minden, példásan. Ez az, mondta Ron Atkinson, ez az. Ron Atkinson volt az, aki a FIFA végső, " ésszerűtlennek " is minősített határozatára azt mondta, hogy ez megfosztja az angol labdarúgást attól a lehetőségtől, hogy bizonyítsák: rendet tudnak tenni a házuk körül. Tradoni tiltakozott Csiripovicsnál, aki ezt most a Medvesport hasábján közölte. Semmi ilyenről nem akarok többé hallani, mondta. A háta mögött valaki füttyentett: " fi-fa... " Mert

[MNSZKorAP/DOC001483/000001]
egyikén a másodikat! El volt rejtve a kacat papírdarabjai alatt!!! Másikunk, akinek ma három nagy dobása is volt - hogy hajnalban rögtön bement hozzá, és ő vette észre, hogy Szpéró mennyire rosszul van, hogy támolyog, szédeleg lent, és meszet keres; hogy azt mondta, hogy az infra-lámpánál, most így írom, nem érdekel, nem fog bemenni a fészkébe, nem fog tojni, mert szokatlan neki ez a hely, a Medveszekrény előtt...... valami az elmúlt napokból, csak úgyis elfelejteném: Dömiék autóversenyei innen indultak volna, a Medveszekrény előttről! Csucsu

[MNSZKorAP/DOC001483/000001]
kell vigyáznom. Mondom, még higgadtan egyre, hogy " de én évek óta mondom, hogy ezt a szart nem akarom csinálni " - ő azt mondja, lehet csinálni, de nem kell kapkodni. Igaza van, de az igazság értékének " kérdésére " is mutat ez. Amikor én azt mondom, hogy " ezt a szart " nem akarom csinálni, ez nem azt jelenti, hogy nem akarok csinálni valamit vagy semmit, hogy netán szar nekem " ez ", hanem hogy... épp valami gondban vagyok. Ilyenkor a legformaegyebb pályaszél kellene, a jó depó és stb., ám az

[MNSZKorAP/DOC001483/000001]
Nekem mondja, miattam mondja, rám mondja? Nem. A másik emberre mondjuk, a másik-ember-miatta mondjuk Fehe-ervaru-utu-rea óta, s még régebben. És ha nem vagyunk pontosak egymáshoz, két-ember és ember-köz, mit hazudozzak én irodalmat azzal, hogy ott a pontosság!? Nem jobb, ha azt mondom, hogy most már csak kibírom valahogy, aztán...?! De - bármi szempontból, bármi gyakorlatban - kibírom -e, kibírnám -e? Ezt nem lehet egyetlen nap megmondani. De ha már gondolunk ilyet, nem lehet minden nap hallgatni se róla. Összeér ez a kettő: van, amit nem

[MNSZKorAP/DOC001483/000001]
egy olajos akna mélyén vagy márványobeliszk alatt a hegytetőn, szél és víz, vagy én nem tudom, olaj és víz, szél és levegő, egyre megy... átkeltünk a temető alatti fenyőtűs-sziklás szakaszon, a tenger a lábunk alatt, szél volt, sok szél, másikunk azt mondja, hogy a veséjének is ez tett be, mégis újra mennénk, vagy nem tudom, most ez az oldal is véget ér, másikunk van itt balról, " kicsi Szpéró, kicsiny madár ", mondja, hallom, ad valamit Szpérónak, aki olyan tépett, alig ő, és mégis ő

[MNSZKorAP/DOC001483/000001]
fejleményeihez vél felismerni " hajlást ", azokkal rokonságot e csekélynek látszó dolgokban. Végső soron, uram isten, mondhatja valaki nekünk, emberek, álljanak meg... hé, jóemberek, min civódnak és viszályoznak, min e visszavonás... a régi szó? Végül ez is képzelhető lenne. Hanem akkor mi azt mondanánk, hogy ez azért fontos, mert... Vagy hogy az illetőnek fogalma sincs, mi ez nekünk már úgy jó nyolc éve... és kedélyesen intéződne a dolog. Nem intéződik, már egy ideje valahogy ezek nem intéződnek kedélyesen. Pedig milyen jó lesz a vacsora, másikunk

[MNSZKorAP/DOC001483/000001]
a magyarázatot... abban a fészekodúban, ahol Szpéró most hasal éppen... és ahol most békén hagyom hasalni, másikunk is ezt mondja. Másikunk az előbb volt itt, ő megy le most bevásárolni, ráhajolt a vállamra, a vállamat simogatta, a fejemhez dőlt, és azt mondta, hogy ne, ne mondjunk egymásra olyan sok... nem, mondtam, ezt tényleg nem szabad, ezt az angol-olaszt, ezt nem... és most, Szpéró mellett így, annyira jól indulhat tovább megint valami, mindketten ebben hiszünk, és a fészekben... ez volt a tegnapi iszonyú elgyengülésre

[MNSZKorAP/DOC001483/000001]
Kalitka... ma este ezt megkérdezem, megvan -e a kalitka. Elmondtam Észak-Pestnek telefonon ma délelőtt: én helytelenítettem az átadást... mindig megviseli őket az ilyen, rendben, ám akkor szó szerint be kell tartani, be illik tartani, amit kérnek tőlük! Amit kértünk. Másikunk azt mondja, hogy ma este meg fogja mondani Észak-Pestnek: odafigyelésben, anyagi háttérben is, pontosságban is annyit követelnek a madarak, hogy mi nem akarunk most túlzott terheket rájuk bocsátani... ez idénre jó lesz, elég... Kedves uram, örömmel értesítjük. Aztán befejeztem tegnap éjszaka a gépelést

[MNSZKorAP/DOC001483/000001]
ki Törökbálintra... Ország doktort hívta fel az idősebb asszony, mintegy egész céhünkkel " szemben " egy kicsit " indignálódva ", hogy az a törökbálinti szám nem felel. Hát a Feri nem volt épp ott... ez volt. Miska is kérdi tőlem azért persze, hogyhogy neki azt mondtam, hogy az a szám nem él, nála kihúzattam, s az idősebb hölgynek megmondtam. Marha dühös lettem az idősebb hölgyre. Tehát átvert. Mert az rendben, hogy nem felelt a szám, de hogy se Törökbálintra nem vitte ki, sem a táviratot nem játszotta

[MNSZKorAP/DOC001483/000001]
elbolyongón, félreértőn stb. alakulnak, jó példa rá a " két-hét-szabadság " kislány mamája, aki teljesen szolidan, agresszivitás nélkül beszélt, inkább tárgyilagosan és tanácstalanul... s azt mondta, mint most kiderült, a napi tizenkétszeri, óránkénti etetést látva és végigcsinálva, a csőrtátást, a " tömést " így... azt mondta, hogy szabad -e egy élőlényt álló nap ekképp gyötörni?! S látszatra igaza volt... de a madárnak az nem gyötrés, hanem kényszerhelyzet, melyből szabadulnia kell, és... így. S csak ők ketten szabadíthatják meg ott azt a madarat... és Szpéró egy egész kényszerképzet-rendbe

[MNSZKorAP/DOC001483/000001]
persze... jó helyen szólt, hogy nálunk szólt. Hála isten, mondja másikunk, hogy van egy ilyen... volt egy ilyen Észak-Pest... még egy hatodik mehet oda, mondja másikunk... ezt azért mondhatja, mert Észak-Pest neki ugyan öttel véget ér-t mondott, ám nekem, ahogy azt mondtam, hogy a hatodikkal én adok kalitkát, ha lesz hatodik, azt mondta, mehet a hatodik... ezért mondhatja másikunk, hogy akkor a hatodik után ér véget Észak-Pest. Törökbálintra olyan kevesen akarják kivinni a madarat... hát nem tudom, a tegnapival mi lett... elérték -e

[MNSZKorAP/DOC001483/000001]
így a két leendő ornitológus, akit húzódozásuk miatt ilyen " rémséges gyanúba " fogtam, átadhatta, ha levéllel is, a madarat! Az imént arról a lábról beszélgettünk másikunkkal. Megtapsoltam Szpérót egy szép pakkért. Másikunk hallhatta ezt, és tudhatta is, miről van szó, és azt mondta, hogy " téged kellene megtapsolni érte ". Másikunk nem az a hízelgéseket mondó alkat, enyhén szólva. Hát akkor ez tényszerűen rendben volna - ha nem volna maga a tényszerűsége épp olyasmi, ami minden " rendnek " épp a hagyása... de talán holnap... vagy három nap múlva

[MNSZKorAP/DOC001483/000001]
régi letapadtat, s most mondtam épp másikunknak, hogy akkor ilyen homokfrissítés kell a tisztítás helyett, ő meg valahogy úgy szakszerűen azt mondta erre, külön hangsúllyal, hogy nem " felfrissíteni kell ", hanem a régi homokot elkotorgatni... vagy elkapargatni... Kimentem a konyhából, s azt mondtam, hogy én ezt csináltam, csak nem mondtam szórul szóra. Szpéró viszont nagyokat csipog, a Medveszekrénytől, és az előbb a kalitkarácshoz dugott fejemen is rágni kezdte a hajat, és jó lesz végre járni egyet, úgy járni, menni, de jó is lesz menni

[MNSZKorAP/DOC001483/000001]
nyitná, hanem hogy újra és újra kell nyitnia az aknát; ennyit az idézetekről, de ez nagyon sok, mert az idézetekben élünk, valami meghatároz, kulturális kör, §, %,=, és+ és -, azaz mínusz, és az egész: "... ", de ezzel nem lehet ezt kifejezni, mert ha azt mondom, hogy ügyetlenkedve mentem - és most befejezem mindjárt a zárójeleset, mert nem akarok erre rájátszani -, tehát aábccsdeé-tmentem Pestre, félreütés mentése, és nem akartam a portáig menni mégse, feladtam tehát egy postán, expressz, bár csak hétfőn kapják meg, a korrektúrát, és akkor a

[MNSZKorAP/DOC001483/000001]
Közben a telefonos ismerősünk jelentkezett be, a szerelő, már a házban van lent, ott, ahol az átszerelés végre, 4-5 hónapos halogatás után, miközben a zsinórok a lépcsőházban szanaszét lógtak, végre megtörtént... s azóta rossz a telefonunk. Azok az emberek, persze, azt mondták, hogy a központ és a mi készülékünk között van a baj. Szerelő ismerősünk még nem jött fel, mert valamit nem bír megtalálni... azt mondja, megcsinálták, és itt hagyták a dolgot egy szál kapcsolási rajz, semmi nélkül. Hát így várakozunk, ezért fogok

[MNSZKorAP/DOC001483/000001]
csakígy, akik várják, meg... már erre van az egész, erre is van! Most Szpéró egyre pompásabbakat fürdik lent a homokban! És ez, ha én el nem rontom - most meg én! -, valami jó kedvet is teremt errefelé, s... vagy " mert "... Dömi azt mondja, hogy szeretne ő egy valamit kérdezni, mi az, mondom kelletlenül, hát, ha így mondom, mondja ő, akkor ő nem is mondja, a kártyáról lett volna szó. Emlékszik még bárki, hogy ebben a trilógiában az NKKB a IV. Grand Prix-nél állt meg

[MNSZKorAP/DOC001483/000001]
mert a fotelomban, mi az is, másikunk vállán ül csak, holott itt a zongoraszéken, asztalomnál, mi az is, Samué is volt, másikunk vállára is ül, és az én kötekedő kedvem miatt, mely akaratlanul támadt, viszódtunk egészen csöndben. Aztán, hogy másikunk azt mondta, hogy ", írom Tradoni helyett ezt a naplót, " majd ő nem jön be Mokka fürdéséhez, aztán, mondom, erre azt mondtam másikunknak, miután Mokkát a helyére visszavittem, s még azon is dühöngtem halkan, erre mondják, dohog, hogy Mokka ebben az újabb kalijában, ami

[MNSZKorAP/DOC001483/000001]
hogy íme, Észak-Pest napok óta milyen jól megvan a felhívogatásunk nélkül. S másikunk mondja: hogy még én voltam, azaz másikunk volt, udvarias vele, hogy nem mondtuk, hogy hát csak akkor telefonáljon, ha valami tényleg fenyeget; zűr stb. De Észak-Pest mindig azt mondta, hogy még így-úgy, akad ez-az, megbeszélni, neki olyan fontos, része a napjának. Most megmaradt a kalitka, a madár... és végzett velünk. Ez nem Észak-Pest, mondja másikunk, ezek az emberek. Hát... egyetértünk, és jól vagyunk, egymással bármi viszódás ellenére, azért csak jól

[MNSZKorAP/DOC001483/000001]
nem Észak-Pest, mondja másikunk, ezek az emberek. Hát... egyetértünk, és jól vagyunk, egymással bármi viszódás ellenére, azért csak jól, így-úgy. Megnéztük, teljesen fölöslegesen, az Agatha Christie-t, ráadásul én már vagy huszonöt éve tudom a poént is, és ma hajnalban másikunk azt mondta, hogy hát mi nagyon nem bírjuk már ezt a Christie-t, rettentő unjuk, rettentő untuk, én fekve néztem, hol hanyatt, s akkor a két térdem közt tévészemüvegeztem ki, hol hason, hol csak ültem, hol másikunkhoz dőltem, aki egy kényelmetlen konyha hoksin kuporgott

[MNSZKorAP/DOC001483/000001]