171,426 matches
-
2013-07-05 Nagy Arnold Hmmmm... Mary Poppins azt mondja, hogy minden elvégzendő munkában van egy adag móka, meg kell találni ezt a mókát és a munka egy szempillantás alatt kész. Hát tantervelmélet tanulásban én még nem találtam meg ezt a mókát: D
by Nagy Arnold [MNSZKorAP/DOC001923/006575]
-
meztelen lábaival szorosan átölelte édesanyja derekát. - Kérem szépen, Kőbányáról jöttünk, a Köztemető út sarkán leszálltunk, ott aztán ez a kislány összebarátkozott az én Juliskámmal. Mi átszálltunk, és ő is felszállt erre a kocsira. Megkérdeztem, hogy hol van a mamája, erre azt mondta, hogy: " Nem tudom ". A kalauz hivatalához illő komolysággal akarja kezelni a dolgot, és elkezdi " kihallgatni " Lilikét. - Hogy hívják a papádat? - Jánosnak. Nevetés. Ez a válasz meghódította a kocsi egész közönségét. Most egy öreg bácsi fordul a kisleányhoz: - Hol laktok, Lilike? - Arra
A HALOTTAKHOZ [MNSZKorAP/DOC001319/000001]
-
csak ahol érvényesülésre kényszerítik. - Az én életemben érvényesül. - Az más. Saját magunkkal szemben mindig érvényesül a saját erkölcsi imperatívuszunk. - Nem tudom, hol lennék e nélkül. Hányszor álltam a Ferenc József hídon, hogy belevessem magamat. Mégis mindig összeszorítottam a fogamat, és azt mondtam, hogy a kutya keservit, mégis megmutatom, hogy én! Mások beledögleszthetnek, de én magamat soha! - Hogy másra térjek át: ha megélsz, és legszebb reményeid lehetnek is, hogy viseled azt a sok lemondást, amit az itteni élet hoz magával? - Nem könnyű így, minden
A HALOTTAKHOZ [MNSZKorAP/DOC001319/000001]
-
a semmi. Egy ezer méter mély völgy, amelyből, ha ülök, semmi se látszik, és amely, ha lenézek, elém tárja lent, egy kilométernyi mélységben, Merán városát. A város kicsiny, különösen innen, felülről. Olyan, mint egy térkép. Térkép van előttem is, és azt mondja, hogy Avelengóban vagyok. Nem túl magasan, csak 1244 méternyire a tenger fölött. Szóval: mintha Tátrafüredről néznénk le - nem Poprádra, mert az maga 800 méter magasságban fekszik, hanem, mondjuk, Budapestre. Szép, tág kilátás. A hegy valóban felemeli az embert. Fel, a város
A HALOTTAKHOZ [MNSZKorAP/DOC001319/000001]
-
Kísérleti szoba, fizika-, kémiatanterem. A szuterénben állatistállók, állatfürdők. Itt jó dolguk van a kísérleti nyulaknak! Az udvaron központi konyha és kazánház. Jobbra emeletet húznak: ott lesz a szemészet. Imre tanár hetenként kétszer lelátogat Budapestről, ellenőrzi és irányítja az építkezést, s azt mondják, hogy az ő intézete lesz Európa egyik legtökéletesebben felszerelt szemészeti klinikája. A kórház többi része még érintetlen. Tele van betegekkel. Ha egyik felének restaurálása véget ér, akkor kerül sor a kiürítendő másik résznek belklinikai célokra való átalakítására. Egyelőre gödrökkel, homokdombokkal, téglával
A HALOTTAKHOZ [MNSZKorAP/DOC001319/000001]
-
többi egyetem között csak az a különbség, hogy másutt elküldik a szerzett jogosokat. Az első évben a pesti egyetem felvett 4000 keresztényt, s akkor - hivatkozván a törvény ama pontjára, amely szerint csak annyi hallgatót kívánatos felvenni, amennyinek alapos kiképzése biztosítható - azt mondta, hogy többet nem bír el. Meglehet. Nekünk azonban volt elég helyünk, tehát mikor szerzett jogokat kellett respektálni, nem mondtuk, hogy nincs hely. A hallgatók száma egyébként egyre csökken: a háborús torlódás után már minden egyetem kezd visszatérni a normális számokra. A
A HALOTTAKHOZ [MNSZKorAP/DOC001319/000001]
-
túlsó részen a gyümölcsös kofák kosarai mellett a virágárusok szorgalmaskodnak. A tér másik oldalán a szabók sátrai húzódnak, a nagy park egyik keresztútján pedig hullongó levelű hársak alatt a szitások szomszédságában nyitott zsákokban lángol a pirospaprika, a szegedi édes-nemes, melyről azt mondják, hogy úgy lehet enni, mint a kakaót vagy csokoládéport. A városházán épp küldöttség jár, várja, hogy bebocsássák dr. Aigner Károly, Szeged és Hódmezővásárhely főispánja elé. A főispán ma tért vissza szabadságáról, melyet szatymazi birtokán töltött, és a küldöttség meghallgatása után kitüntető
A HALOTTAKHOZ [MNSZKorAP/DOC001319/000001]
-
fok az árnyékban és +20 a napon, és álomszerű fehérség, és alakok merülnek elő a ködből, és visszasápadnak a szürkeségbe, és alkonyi pirosság a nagyszalókin, és átgyúlt ablakok és tetők, káprázatos színvariációk és felhőtorlaszok sétája, karácsonyi várakozások, és a szobalány azt mondta, hogy " do fürdöszobi " és egyáltalán a magyarok, meg hogy az erkélyről milyen nagyszerű hallgatni az energikus napban, amely nyárba öltözteti a fehér telet, a tetőkön olvadó és csepegő hólémuzsikát, a csatornák zengő pattogását, amitől egyetlen zenegyár az egész palota, és a
A HALOTTAKHOZ [MNSZKorAP/DOC001319/000001]
-
mondták, és senki sem tudta meggyújtani. Majd mikor rájöttek a könnyű titokra, az évek óta teljesen kiszáradt bél nem akart meggyúlni, és megint nem tudta senki, hogy mi a teendő. Tizenkét komoly nagylány és ugyanannyi fiú nem boldogult vele. Valamennyi azt mondta, hogy életében most lát először petróleumlámpát: eddig csak könyvből meg szóból ismerték. A rozoga lámpát ötpercnyi fáradozás után én hoztam aztán használható állapotba, mert az én életembe Debrecenben csak tizenkét éves koromban kapcsolódott be a villany, míg barátaim, ezek a világvárosi
A HALOTTAKHOZ [MNSZKorAP/DOC001319/000001]
-
a szobában a sarokban. Senki sem fogja megtudni, hogy megöltem. Jaj, csak már megtehetném! Boldogan érzem, hogy a gyilkosság napja egyre közeledik. Most még várok. De március közepe táján, egy szép, derűs napon végrehajtom aljas tettemet. Igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy kezdetben volt az Ige. Persze, az Ige rejtelmes tartalma itt többféleképp bontható és burkolható körül, a német azt mondja, hogy: " Im Anfang war das Wort ": Kezdetben volt a Szó. A kezdet óta van a szó. Éppoly tényszerűen, mint a vér
A HALOTTAKHOZ [MNSZKorAP/DOC001319/000001]
-
egyre közeledik. Most még várok. De március közepe táján, egy szép, derűs napon végrehajtom aljas tettemet. Igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy kezdetben volt az Ige. Persze, az Ige rejtelmes tartalma itt többféleképp bontható és burkolható körül, a német azt mondja, hogy: " Im Anfang war das Wort ": Kezdetben volt a Szó. A kezdet óta van a szó. Éppoly tényszerűen, mint a vér, vas és arany tényvilága; és anyagszerűbben, mint az érzelmi világ, a tények vetülete szívben és öntudatban. Az úgynevezett való világ
A HALOTTAKHOZ [MNSZKorAP/DOC001319/000001]
-
csak a mozdonyvezető mellett vagyok, s nézem a ragyogó-fekete, gyönyörű, startra kész, izgatott gépet. Mondom a masinisztának: vegyen fel. Nem szabad. De már este van, nem látják meg, és hát én is vasutasfiú vagyok, az öcsém mérnök a MÁV-nál. Végre azt mondja, hogy Kál-Kápolnán szaladjak előre az egy perc alatt, de ne az állomás felőli oldalon, ott talán fölvehet. Úgy is lett. Hatvanig a gépen utaztam. Gyönyörű volt! Nézni a szembenyargaló síneket, míg beleszédül az ember, érezni a rohanó anyag súlyos tömegét, a
A HALOTTAKHOZ [MNSZKorAP/DOC001319/000001]
-
elveszett csontomat, megint eltemetném; s talán nem is tudnék másutt élni. Nagyon megértem, hogy a vénasszonymesék lepedős kísértetei mindig azokon a helyeken tartózkodnak, ahol eltemették őket. Az ember jobban ragaszkodik a testéhez, mint az élethez: mit sajnáljuk a lelket, amelyről azt mondják, hogy nincs, s amely, ha van, halhatatlan? Minden szenvedés szánalmas testünket sújtja, még a lélek szerencsétlenségeinek is a test az érzékszerve. Szeretem és sajnálom az emberi testet, s nagyon mély szépségű jellemvonásnak tartom, hogy a régi görögöknél a halottak eltemetéséről nemcsak
A HALOTTAKHOZ [MNSZKorAP/DOC001319/000001]
-
mezítlábas, kócos kis lánykák rohangálnak: - Friss borvíz! A hegyvidék egyre szelídül, az Olt egyre nő, vize itt lassú, szennyeszöld, vashídjának karjai ijesztően hadonásznak ablakom előtt. Bodocon túl búzaföldek, az egész táj aranyvörös a sok kereszttől. Ciuc megyét már elhagytuk, térképem azt mondja, hogy most Tre Scauniban járunk, ami bizonyosan Háromszéket jelent. Ghidfalau, szántóföldek, aztán fatelepek szuronyos őrrel; nagyváros következik, Sfantu Georghe, Sepsiszentgyörgy. Bozontos, fekete hajú elegáns hölgy száll be. Román nő biztosan. De csomagjából olvasnivalót szed elő: Színházi Életet. A rettentő melegben futunk
A HALOTTAKHOZ [MNSZKorAP/DOC001319/000001]
-
De én úgy éltem, és úgy neveltem a gyerekeimet, hogy ami a másé, ahhoz ne nyúlj! És csak járok mindenhová, muszáj mindent megpróbálni. Újabban címeket írtam. Megírok én, kérem, ezer borítékot is egy nap. Tizenhatezer koronát kerestem vele. De most azt mondták, hogy kedves főmérnök úr, ma nincs írnivaló. Kéne más is, két-három hely. Csak ez volt. Ha lehetne. Tudom, hogy nehéz. Isten nem ver bottal: én is fölírtam a jelentkezőket valaha, igen szívélyesen, mert a jó szó is ér valamit, s mire
A HALOTTAKHOZ [MNSZKorAP/DOC001319/000001]
-
egész országban sírnak miatta. De ki mer beszélni, ki mer szót emelni a mindenható statisztika ellen? A minap a főmérnök úrral beszélt a gazdám. Az is szörnyülködve nézte a kenetlen hengert meg a kenetlen tolattyúkat. Szidta a négygrammos újítást, de azt mondta, hogy nem mer jelentést tenni, mert felakasztják... Alászolgája, legközelebb majd mást mesélek! Ezzel a mozdony nagyot fütyült, és elnyargalt. Ma a pályaudvaron a Szénjutalékkal találkoztam. A Szénjutalék tulajdonképpen nem ember, hanem olyasvalami, ami fontosabb az embernél, tudniillik pénz. Már régen nem
A HALOTTAKHOZ [MNSZKorAP/DOC001319/000001]
-
mi a vízbefúlás, a Dunát emlegeti. Mennyi baj mindenfelé! Pocsék az élet, és a halál is csak ront rajta. Kislányom közelebb simul hozzám. Most vesszük észre, hogy ez a négyéves kis ember is végighallgatta mindkét történetet. Neki is van megjegyzése, azt mondja, hogy Jancsi bácsi furcsa ember, és hogy ő nem akar meghalni. - Miért nem? - simogatom meg szőke fejét. - Azért, mert ott nincs mivel játszani - hangzik a szabályszerű gyerekfelelet; s ez az ártatlan életigenlés, az életvágynak ez az egyszerű indoklása, a gyerek puszta
A HALOTTAKHOZ [MNSZKorAP/DOC001319/000001]
-
észreveszi a megérkező tavaszt vagy a körúton az első hulló falevelet; költő a hivatalnok, amikor motorberregést hallva irodája ablakához lép és szemei a repülőgép szárnyain fölhaladnak az égbe; költő a munkás, amikor utcakövezés közben ebédszünetje alatt ledől a földre s azt mondja, hogy de jó pihenni; költő a gazdag, költő a szegény; költő a káromkodó ember és költő az anya, amikor játszó vagy beteg gyermeke fölé hajlik; költő a gyilkos, költő az aszfaltbetyár; költő a kereskedő, amikor remél vagy aggódik; költő, akinek agyát
A HALOTTAKHOZ [MNSZKorAP/DOC001319/000001]
-
és egészben eldobja múltja várakozásait, fütyül jogos keserűségeire és rankünjeire, megpróbál közönséges, természetes ember lenni, mint Móricz Zsigmond, és az írói céh érdekeinek képviseletére felkér, ha ugyan talál, olyan bölcs és harcos embert, amilyen Pakots József volt Persze erre sokan azt mondják, hogy könnyű Móricznak, ő megengedheti magának a közönségességet, de mit tegyen az, aki nem olyan nagy tehetség, mint ő? Erre az ellenvetésre így felelek: Éppen annak van szüksége legjobban a közönségességre, természetességre, aki nem olyan, mint Móricz. Minél szerényebb tűzzel világít
A HALOTTAKHOZ [MNSZKorAP/DOC001319/000001]
-
a cigányok itt rostokoltak, várták, jön -e vendég a szeparéba. Hát jött Ady. Egyenesen a főnöknőhöz ment: - Csak egy szál cigányt, nagyságos asszony, csak egy szál cigányt! - Akkoriban Dani Gyuri muzsikált nálunk, Ady nagyon szerette, leültetett magához bennünket is, és azt mondta, hogy ha velünk van, úgy érzi magát, mintha hercegek közt ülne. Nekem meg dalolnom kellett. Mikor azt énekeltem, hogy: " Szeretném én akkor azt az urat látni, aki velem versenyt tudna furulyázni! "... hát az szörnyen tetszett neki. A főúr megismétli, hogy szörnyen
A HALOTTAKHOZ [MNSZKorAP/DOC001319/000001]
-
a dolog, miért nem hivatkoztam rögtön a fiatal magyar költők hitvallására? Miért kezdtem az ismeretlen Achmed Hászimmal? Azért, mert a török költő karcolatát nem a tartalma (amellyel egyetértek) tette érdekessé, hanem az az érzés, amivel fogadtam. S ez az érzésem azt mondta, hogy mi, mai magyar vagy közép-európai fiatalok, többé-kevésbé mindnyájan egy közös szellemi tájban, nagyjában ugyanazoknak a hatásoknak kitéve élünk, nem csoda tehát, ha fejlődő igazságaink többé-kevésbé szintén rokonok; itt azonban, ebben a karcolatban - folytatta érvelését az érzés - egy más világnak, egy
A HALOTTAKHOZ [MNSZKorAP/DOC001319/000001]
-
az ifjúságot és a közönséget elriasztani akarták az akkori modernektől, a dekadensektől, szimbolistáktól és az őseiktől, tulajdonképpen óriási propagandát fejtettek ki az ellenfeleik mellett, akiket állandóan ócsároltak. Később Pestre kerülve nem sokáig kellett figyelni az irodalmi élet törvényeit, és már azt mondtam, hogy Ady senkinek sem köszönhet annyit, mint Rákosi Jenő támadásainak. Rákosiék többek közt azzal is megbélyegezték Adyt, hogy Baudelaire és Verlaine volt a mestere. Én, a készülő költő, már szerettem Adyt, hogyne szerettem volna hát látatlanban a mesterét?! Hogyne lettem volna
A HALOTTAKHOZ [MNSZKorAP/DOC001319/000001]
-
meghosszabbították, ezzel a birodalmi főváros kelet-nyugati tengelye lett. A Műegyetem előtt óriási tribünökön tizenkétezer ember foglalt helyet. Az újságírópáholy itt van, balra Horthy Miklós kormányzó és Hitler vezér és kancellár páholyától. Jobbra előttünk a katonai attasék tarka serege. Berliniek is azt mondják, hogy soha még ennyi külföldi attasét nem láttak együtt. A nagy parádét megelőzően - most javában tart - délelőtt kilenc órakor a Brandenburgi kapu mellett álló úgynevezett Ehrenmal katonai szentélyében Horthy kormányzó koszorút helyezett el. Sztójay Döme berlini magyar követ kíséretében érkezett az
A HALOTTAKHOZ [MNSZKorAP/DOC001319/000001]
-
Chausse oldalán, a Technische Hochschule előtt helyet kapott a tribünökön, minduntalan tapsviharban tört ki, és hogy a külföldi katonai attasék olyan számban jelentek meg, mint még hasonló alkalommal soha. Baudelaire, aki pedig eléggé dekadens költő volt, már a katonazenéről is azt mondja, hogy " némi hősiséget bizserget a polgárok szívébe "; hát még olyan bemutatkozás, amelyet Európa legnagyobb mai katonai állama rendez egészen modern, fantasztikus új fegyvernemekkel és olyan méretekben, amelyekről ők maguk is azt írják, hogy mindent meghalad a békeidők óta. A tisztelgő nagy
A HALOTTAKHOZ [MNSZKorAP/DOC001319/000001]
-
és akarattól. Még a németellenes gyűlöletet is ez dagasztja fel, ahol feldagasztja. Berlin maga is tenger. Ha műhely ma az egész birodalom, akkor ez a négymilliós város a műhelyek műhelye, a műhelyek szíve. Nem először vagyok itt, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy megismertem. Berlin egy egész kis ország, és méghozzá nem olyan, hogy másokhoz hasonlíthatna. Itt minden részletmegállapítás félrevezető. Az átutazót, a vendéget ugyanúgy elragadtathatja, mint ahogy elkedvetlenítheti. Attól függ, hogy kivel és mivel sodorja össze a véletlen. Különösen akkor érzi ezt
A HALOTTAKHOZ [MNSZKorAP/DOC001319/000001]