171,426 matches
-
Nem árult el, hazudott értem, amit én egyáltalán nem biztos, hogy megtettem volna az ő helyében, s ezért még ebben a helyzetben, ebben a lehetetlen búcsúban is neki kellett az erősebbnek lennie. Eltaszított magától, néhány lépést hátrált is, s ha azt mondom, hogy néztük egymást, akkor inkább azt állítom, hogy őt néztük egymáson. Másfelől e távolodással túl nagy teret hagytunk neki magunk között, és ettől megkövéredett. Én zavartan, dadogva, nem értve, miként tudhatnánk közösen kitérni, kitérni valaki elől, aki egyre kövérebben itt volt
Emlékiratok könyve [MNSZKorAP/DOC001073/000001]
-
semmiféle hivatalos jellege, ha az asztalon, a polcokon vagy a székek lábánál nem hevert volna néhány veszélyesen idegennek tűnő papír. Válaszként egyetlen orosz szó csúszott a számra. Azt is tudom, hogy ezzel a kifejezéssel Tolsztoj egyik meséjében találkoztam először. Nem azt mondtam, hogy jól vagyok, hanem azt mondtam, köszönöm, pompásan. Mire néhányan fölnevettek. Igazán talpraesett fiú vagy, mondta most, aki kérdezett. Kerülj hát beljebb, és beszélgessünk kicsit. Az íróasztal előtt merev támlájú, kárpitozott szék várt rám. Le kellett ülnöm rá, így azonban a
Emlékiratok könyve [MNSZKorAP/DOC001073/000001]
-
kérdezte, mi akarok lenni. Katona, mondtam, gondolkodás nélkül. Pompás, kiáltotta erre az orosz, kirúgta maga alól a székét, kijött az íróasztal mögül, és megállt előttem. Ez a mi emberünk, szólt a többieknek, majd két tenyere közé fogta az arcomat, és azt mondta, hogy nevessek. Látni akarja, tudok -e nevetni. Igyekeztem. De valószínűleg nem nagyon sikerülhetett, mert elengedett, és azt kérdezte, beszél -e valaki oroszul a családomban, akitől ilyen jól megtanultam. Azt válaszoltam, hogy az apám megtanult, de azonnal elakadtam, mert ezt se kellett
Emlékiratok könyve [MNSZKorAP/DOC001073/000001]
-
hadifogságának tapasztalataival rendelkező főnököm ilyenkor inkább kivárt, halasztott, kitért, habár így se jutottunk előbbre. A kereskedelmi kirendeltség két vezető munkatársának társaságában ebédeltünk a szálloda oszlopcsarnokra emlékeztető éttermében a tárgyalás után. Főnököm lassan, elgondolkodón engedte le tányérjára a villáját, kését, és azt mondta, hogy talán jó lenne kinyitni az ablakot. A megjegyzés, tekintettel az étterem méretére, teljesen ésszerűtlennek tetszett, s ezért nem vettünk róla tudomást. Nincsen levegő. Soha nem láttam ilyen mozdulatlanságban ülni élő embert. Néhány pillanat múlva ismét kiszólt magából. Mondta, vegyük elő
Emlékiratok könyve [MNSZKorAP/DOC001073/000001]
-
igaz, és egymás szavába vágva, nevetve, a legközönségesebb kifejezésekkel illették a hozzájuk fűződő kapcsolatomat. Vagy hazudnak, vagy őket is megkínozták, mint engem, vagy megtébolyodtak, más lehetőség nincs, ennyit tudok erről mondani. Előttük az asztalon volt egy pohár víz. Az egyik azt mondta, hogy előkészítették a kihallgatási jegyzőkönyvet, ha aláírod, megihatod. Mondtam, nem volt semmiféle kihallgatás, hogy írhatnék alá bármit. Erre a másik intett és kicipeltek egy oldalajtón. Amint becsukódott az ajtó, ütni kezdtek, belöktek egy fürdőkádba, forró vizet eresztettek rám, a zuhanyozó rózsájával
Emlékiratok könyve [MNSZKorAP/DOC001073/000001]
-
alatt kellemetlenül felreccsent az ágy, nem láttam semmit a sötétben, de tudtam, hogy nekem csinál helyet. Az ágy szélére ültem le. Hallgattunk, azzal a rosszabbik fajta hallgatással, mikor is inkább beszélni kéne, bármiről, bármit. Ebben a csöndben, igen rekedt hangon, azt mondta, hogy a legkomolyabban bocsánatot kér, amiért megütött, nagyon szégyelli magát, de el fogja magyarázni. Nem akartam a magyarázatot, illetve nem éreztem magam elég érettnek rá, s ezért inkább azt kérdeztem tőle, hogy tetszett -e az előadás. Nem mondhatná, hogy tetszett, azt
Emlékiratok könyve [MNSZKorAP/DOC001073/000001]
-
te ügyedre. Bejelentette, hogy ott járt nála Hoffmann, és a diákönkormányzat nevében átadott valamilyen beadványt a te lógásaidról, meg az egyéb linkségeidről. Elolvasta, és olyan dühbe gurult, hogy utasított: minden vizsgálat nélkül azonnal rúgjalak ki. Üzentem érted, de az osztálytársaid azt mondták, hogy az első óra után eltűntél, és bent a kollégiumban sem találtak. Nem erőltettem a dolgot, gondoltam, hátha el lehet húzni az időt, és legalább még a hétvégét bent töltheted a kollégiumban. Még ugyanaznap délben az igazgató bejött hozzám, letette a
A félelem kapuja [MNSZKorAP/DOC001037/000001]
-
lehetne, egy pohár bort. Zsóka egy fonatos olasz üvegből vörösbort töltött neki, Borsos csak egy hosszú kortyot ivott, attól tartott, hogy a fejébe szállna. - Azt hittem, már korábban felhív. - Egyszer már próbáltam. - A férjem nem említette. - Nem mutatkoztam be, illetve azt mondtam, hogy Tóth Józsefnek hívnak. Az asszony felnevetett: - Szóval maga volt az a titokzatos megrendelő? Napokig kerestük a levelet. Miért nem a valódi nevét mondta? - Attól féltem, hogy zavarok. - Így sokkal jobban zavart - Zsóka hirtelen elfintorította az orrát. - Csak úgy dől magából
A félelem kapuja [MNSZKorAP/DOC001037/000001]
-
Ugye mondtam, hogy nem első osztályú hely. Nem tudom megkínálni semmivel. Zsóka a fiúra nézett: - Haragszol rám? Borsos nem emelte fel tekintetét az asztalról, ujjai között egy golyóstollat forgatott. - Miért haragudnék? - Hidd el, nekem se könnyű. Viktor még karácsonykor visszajött, azt mondta, hogy őrült volt, amikor szakított velem. Könyörgött, hogy bocsássak meg neki, és én nem tudtam elküldeni. Azóta folyton ott ül a lábaimnál, most is biztos lesi a telefont, hogy mikor szólok haza. - Akkor minden rendben van, nem? Mit akarsz tőlem? - Te
A félelem kapuja [MNSZKorAP/DOC001037/000001]
-
és lehúzta magához a férfi fejét. Felfelé a liftben csókolództak, ahogy beléptek a lakásba, Martin ki akarta bontani felesége ruháját, de Petra elhárította: - Most nem lehet. Felhívott Vojtekovszky, tudja, hogy kiszabadultál, feljön hozzánk, meg akar beszélni valamit veled. A telefonban azt mondta, hogy három óra felé ér ide. De itt maradsz éjszakára, nem engedlek el. A konyhában ültek le. - Kérsz valamit enni? - Ettem egy pacalt, még mindig itt van az íze a torkomban. Van itthon valami tömény? - Apu hozott szilvapálinkát vidékről - a mélyhűtőből
A félelem kapuja [MNSZKorAP/DOC001037/000001]
-
a szemüvegét, és az egyik lapot a másik után emelte maga elé, mikor az utolsóval is végzett, szabályos kötegbe rendezte a kéziratot: - Martin olvasta már ezeket? - Némelyiket már igen, az újakat még nem. - Mit szólt ahhoz, amit látott? - Visszaadta őket, azt mondta, hogy közölhetetlenek. Tanuljak, dolgozzak magamon. - Azon csodálkoztam volna, hogy ha másképp fogadja a verseidet. Egy zsidó soha nem hagyja ki a lehetőséget, hogy fölényeskedjen valakivel. Biztos, hogy egypár év múlva sokkal jobban írnád meg ugyanezeket a témákat, de már most is
A félelem kapuja [MNSZKorAP/DOC001037/000001]
-
utat, belegabalyodnak a lyukak labirintusába, fogságba esnek, aztán a felkelő nap szétoszlatja őket. Akaszd az ágyad fölé, és legyenek nyugodt éjszakáid - Vojtekovszky felemelte a poharát. - Egészségetekre! - Ne haragudj - mondta az asszony -, én már nem ihatok. Tegnap jártam az orvosnál, és azt mondta, hogy elszámítottuk magunkat, április végén megjöhet a baba. A napokban ide is költözik hozzánk az anyám, segíteni akar nekem. Aztán az anyósommal váltják egymást. - Most, ahogy rád nézek, nekem is úgy tűnik, hogy nemsokára szülni fogsz. - Miből gondolod? - Olyan az arcod
A félelem kapuja [MNSZKorAP/DOC001037/000001]
-
köteles az igazat válaszolni, a hamis vallomást a törvény szigorúan bünteti. Két ujjal, de gyakorlott mozdulatokkal gépelve felvette Borsos személyi adatait, közben behozták a kávét, a százados hátradőlt a székén, és nyújtózkodott: - Kér cukrot vagy tejet? - Nem, keserűen szeretem. - Pedig azt mondják, hogy a koffein hamarabb felszívódik cukorral. - Borsosra nézett, aki feszült arccal figyelte a szavait, elmosolyodott. - Ebben a kávéban nincs drog vagy idegméreg, nyugodtan megihatja. Mikor a fiú letette az üres csészét, a százados újra az írógép fölé hajolt: - Akkor folytassuk. Mit
A félelem kapuja [MNSZKorAP/DOC001037/000001]
-
semmit. Kész lebukás volna. Miközben az asztalon heverő köteteket témák szerint visszaosztotta a polcokra, idegenkedve figyelte Borsos külsejét, feltűnő, fluoreszkáló betűkkel díszített világoszöld melegítője bántotta a szemét. - Miért hallgatsz? Mi történt? - Kirúgtak a szállóból. Holnap el kell jönnöm. - Miért? - Ők azt mondják, hogy italozás miatt, pedig hidd el: egyetlenegyszer sem rúgtam be. - Valami azért lehet benne, most is dől belőled a pia. - Csak egy korsó sört ittam, meg akartam nyugodni. - Akkor mi áll a háttérben? - Szerintem a rendőrség szólt nekik, hogy tegyenek ki
A félelem kapuja [MNSZKorAP/DOC001037/000001]
-
kell hazudniuk magukat a Rosszon. Én, mint ifjú török, folyton támadtam őt, be akartam neki bizonyítani, hogy téved. Olyan jól sikerült, hogy a végén öngyilkos lett, a legszörnyűbb módon, valamilyen növényvédő méreggel. - Lelkiismeret-furdalásod van emiatt? - Ma már nincs. Illetve, ahogy azt mondom, hogy nincs, újra feltámad bennem a bánat. De hagyjuk ezt. Vojtekovszky újra töltött: - Igyunk az emlékére, mindenki emlékére, akin nem tudtunk segíteni. Persze ez a nosztalgia nem azt jelenti, hogy holnap fogom magam, és leköltözöm ide - hanem majd egyszer, talán, mikor
A félelem kapuja [MNSZKorAP/DOC001037/000001]
-
Jöttükre felkelt és kezet nyújtott: - Őszinte részvétem, Gyurikám - intett Osváthnak -, elmehet, százados elvtárs, de szükségem lesz még magára, várjon az irodájában, szólni fogok. Osváth szabályszerűen lejelentkezett; és behúzta maga után az ajtót. - Nem inna valamit? - kérdezte Szokolai. - Az öreg zsaruk azt mondják, hogy a vér szagát csak a pálinka viszi ki az ember orrából. - Megkérdezhetem, hogy miért hoztak be? - Ez egy rendőrségi rutinintézkedés, magával sem tehettünk kivételt. Mindig a bejelentő az első számú gyanúsított, ez logikailag érthető is, hiszen előtte mindenki élve látta
A félelem kapuja [MNSZKorAP/DOC001037/000001]
-
kissé távolságtartóbb vagyok. Tegnap véletlenül benyitottam a szomszéd házba, zavartalanul mentem át a nappalin az ebédlőbe, és ordítoztam magyarul, hogy itt a betörő, míg Jutka helyett egy ismeretlen amerikai hölgy került riadtan elém. Minden tisztázódott, jót nevettünk, búcsúzóul a hölgy azt mondta, hogy a városban a szórakozott professzornak ezen a történetén még évekig jól fognak derülni. A bankban Betsy Shalhammer, aki édes, személyes hangú levélben köszönte meg, hogy az United Bank of Colorado Springsben nyitottam számlát, sajnálkozva amiatt, hogy oly keveset tud országomról
Az újjászületés melankóliájaEsszék, magánbeszéd az 1986-91-es években [MNSZKorAP/DOC000775/000001]
-
érdeke gyakran ellentétbe kerülhet a hétköznapi élet védtelen alkotásainak a fennmaradásával. Ezeknek a védtelen alkotásoknak a létrejöttében sok ember vesz részt, együttesen életteljessé és részletgazdaggá téve egy-egy kisebb-nagyobb települést, többnyire hosszú idő alatt. Ha a regényíró tanácsot adhat az építésznek, azt mondaná, hogy tisztelje az időt. A láthatatlan időt, amely néha úgy válik materiálissá és nézhetővé, mint a ráncok szövevénye egy öreg arcon. Elégedetlen vagyok a posztindusztriális, a posztmodern, a posztkapitalista és a posztkommunista fogalmakkal, amennyiben azok csak jelzik, hogy minek leszünk, ha
Az újjászületés melankóliájaEsszék, magánbeszéd az 1986-91-es években [MNSZKorAP/DOC000775/000001]
-
nem telik gyűlöletre. Itt csak sétálni is maga a szabadság, mert hol erre, hol arra fordulhatsz, nem kell nézned a feliratot, és ha kicsit igyekszel, eltévedhetsz. Már csak azért is érdemes élni, hogy néhány hétig Velencében tekeregjek grappa-ellenőrző körúton. Jutka azt mondta, hogy az East Village-ben még a koldusok is felszabadultabbak, mint Budapesten az egyetemi tanárok. Hogy jövök én ahhoz, hogy a saját lakásomban ne mondhassam ki, amit gondolok? Ha otthon vagyunk, a rendszeres, célirányos titkolózás őt is elnyomorítja, és engem még inkább
Az újjászületés melankóliájaEsszék, magánbeszéd az 1986-91-es években [MNSZKorAP/DOC000775/000001]
-
le mindannyiónkat a két kisfiúval a Manhattan-félsziget alsó csücskébe, az újjáépített halpiacra és a vitorlás hajók újjáépített kikötőjébe, amelynek szép tölgyfa padozatáról föltekintve tele volt csillagozva a fényes délelőtt ege fémmadarakkal, s ha megfordulok: üvegarcú hasábok és félhengerek fényjátéka. Bálint azt mondta, hogy ez nem elég, túl egyszerű, mert nem él az anyag és a perforáció, a művészi hiány lehetőségeivel, de azt is mondta, hogy itt szokott ülni egy darab kenyérrel és sajttal egész napos bolyongásaiba belefáradva ezen a padon és nem tud
Az újjászületés melankóliájaEsszék, magánbeszéd az 1986-91-es években [MNSZKorAP/DOC000775/000001]
-
fiatal hölgy állt előttünk karján egy kilenc hónapos kislánnyal, aki most fogja először látni a nagyszüleit, Belgiumban született, apja munkavállalói engedéllyel ott dolgozik. Ezt az előttünk álló fiatal hölgyet megpirongatták, mert három hónapnál tovább maradt az új útlevéllel, a fiatalember azt mondta, hogy be kell vonnia a hölgy útlevelét, majd kérelmeznie kell az útlevélosztályon, hogy visszakapja, máskor előre kérje a hosszabbítást. A hölgy megszeppent, mert szeretne visszamenni a férjéhez újév után, ki tudja addig visszakapja -e. A kedves határőr hátrament és visszajött egy
Az újjászületés melankóliájaEsszék, magánbeszéd az 1986-91-es években [MNSZKorAP/DOC000775/000001]
-
egy barátságos rendőr kereste a feleségemet, merthogy a disszidálás, a jogellenes külföldön maradás gyanúja merült fel vele szemben, az útlevélosztályé nevezetesen, amely még mindig létezik. De hát a feleségem itthon volt. Ő is felírta születési helyemet és anyám nevét, aztán azt mondta, hogy sokan kint maradnak, de talán az is lehet, hogy engedik az embereket maradni, amíg akarnak. És udvariasan távozott. Ezek a jó hírek meg ez a rendőr két órával az érkezésünk után együtt adják savát-borsát a dolognak, mert lehet véletlen is
Az újjászületés melankóliájaEsszék, magánbeszéd az 1986-91-es években [MNSZKorAP/DOC000775/000001]
-
levelek a részletekkel, kinyomtatnak a műsorba, telefonálnak, rendelkeznek veled, az övék vagy, a nagyüzem martaléka lettél, a bolondját járatják veled és a jelenléteddel cicomáznak egy fontoskodást. A medve válogassa meg, hogy hol és mikor táncol. Hívások (1989) Mexicói újságíró vagyok, azt mondják, hogy írjak önről egy portrét, valami vidámat, most kaptam táviratot a lapomtól, a mexikói Vogue-tól, hogy okvetlenül keressem meg önt, most értesültem róla, hogy ön nem Varsóban él, hanem Budapesten, csak egy óra kellene nekem. Nem nyaggatom politikával, majd a családjáról
Az újjászületés melankóliájaEsszék, magánbeszéd az 1986-91-es években [MNSZKorAP/DOC000775/000001]
-
jöttünk az önök országába. Talán azért lopták el, mert honfitársaim széthagyogatják az autóikat, s úgy sétálnak át a határon. De egy lelkész! Az nem szökik. Viszont mert keletnémet rendszám van rajta, elhagyott kocsinak vélhették, a kocsival mindenünk odaveszett. A feleségem azt mondta, hogy ne terheljük önt. Ugye nem volt igaza? Gondolatok a határon (Beszéd 1989. augusztus 19-én Sopron mellett, a magyar-osztrák határ részleges megnyitásának ünnepén) Abból kell kiindulnunk, hogy eltökéljük: ezt az ezred végi játszmát megnyerjük. Most nem kerget a tatár, most nincsen háború, nem
Az újjászületés melankóliájaEsszék, magánbeszéd az 1986-91-es években [MNSZKorAP/DOC000775/000001]
-
önfenntartó nacionalizmusa között olyasféle hasonlóság van, mint a farkas és a bárány önzése között. De ha egymás között vannak ezek a barikák, akkor már nem is olyan szelídek. Aki bekebelezhető, azt megpróbálták bekebelezni. Aki elárulható, azt többnyire elárulták. Valaki talán azt mondaná, hogy ez ünneprontó gondolat. Én inkább azt gondolom, hogy csak erős lények képesek a magukkal szembeni tisztánlátásra. Közeledik a zsidók legnagyobb ünnepe a jom kippur, az engesztelés napja, amelyen számot adunk bűneinkről az Úrnak, a tetteink fölé hajlás, a reflexió napja
Az újjászületés melankóliájaEsszék, magánbeszéd az 1986-91-es években [MNSZKorAP/DOC000775/000001]