171,426 matches
-
Andy bekiabált valahonnét kintről, hogy: - Stella, de kérlek, tényleg nem fotózok, vágjátok be magatokat... nagy szám következik. Stella kényszeredetten végighevert a négyzetes ágyon, és Joe ugyanilyen kelletlenül mellé. - Valahogy így ez nekem nem megy - mondta Joe mogorván. De Stella, ugyanígy, azt mondta, hogy ne féljen, majd felvidul. Joe rá se ért megdöbbenni, a következő pillanatban... Gracula, hát ha nem is a megtestesült száz kiló, de... fejre kifejezetten ő, csak... Andy csupasz lábain, trikóruhája felett. - Csalók! Áruló-óóóó-hohóóók! - bömbölte Andy, és rájuk vetette magát. Hárman
[MNSZKorAP/DOC001489/000001]
-
Mert az egyik történetnek a vége mindig egy újabb történet kezdete. És ki tud a legújabb történetről? Még csak alakul, alakul, alakul, barátom... - Ivott. - És most, Joe, mehetsz, ha úgy tetszik. Csak még valamit. Derger, igazat beszéltünk itt Joe-nak, amikor azt mondtuk, hogy befűtöttük Graculát? És eljegyzés van, meg minden? Joe hitetlenkedik, mondja meg neki... És akkor Derger elmosolyodott, mintha ecet csorogna le a szája szögletéből, és azt mondta: - Joe, ez körülbelül így igaz. Ez a közjáték ott fent a Hoyola-dombon...! Akárhogy is
[MNSZKorAP/DOC001489/000001]
-
cédulát ", melyet Hassam Salénál talált. - Meg Libby is... viccesen, de ki tudja, hátha komolyan, zsaroló célzásokat tett Graculának. Ki tudja! Az a lövés... vagy a lövések előtte... lehettek figyelmeztetések is. A lövés valami jel volt: itt vagyunk... Aztán maga, ugye, azt mondja, hogy a Notenbank-épület teraszáról a sír környéke belőhetően látszik. Nem...? Hogy nem hiszi...? Mégis, lőhettek onnét, nagyon is. Miért ne? Luigi például. Hátha az egész... nem is nekünk szólt, hanem... - Hanem? - kérdezte egy kicsit izgatottan Joe. - Hanem Bruno Hinmannek - mondta Dejan
[MNSZKorAP/DOC001489/000001]
-
Ezt akarta mondani? Ezt nem mondta mégse? - kérdezte Joe-t. Lopiccolo legyintett. - Hagyjuk - jelentette ki. - Nézzük a részleteket, vesszünk el köztük. Ha már erre vagyunk vevők. - Gracula kapott egy fenyegető mikrokazettát - mondta Dejan. - Kapott volna egy zsarolólevelet. De maga meg, Joe, azt mondja, hogy Marcus Slatennek kellett volna pénzt letennie a sírhoz. A madár sírjához. - Kellett volna? Esze ágában sem volt, és ki tudja, hány pillanatig hittem, hogy arról van szó! De várjunk ezzel. A kazettát maga Salé tehette le, azaz... egyszerűen behozta, átadta
[MNSZKorAP/DOC001489/000001]
-
Oda akarta adni a madarát... miket képzelt! Aztán megalkudtak. Sherry nagyon levágta, de mindegy... az volt, hogy odajárhat, gondozni a Gracula religiosát, akkor nem kell mindig látnia, hogy látja őt... mert Sherry nem volt az az otthonülő típus. De ő azt mondta, hogy ő sem, és ketten valahogy... innen jött az ötletem, hogy... - Innen jött az én elképzelésem - mondta Derger súlyosan. Garnaby azonnal váltott: - Igen, ezért mertem fölajánlani magának Stellát... és most se tudom, mekkora balhét vettünk fel így... - Semekkorát sem - mondta Derger
[MNSZKorAP/DOC001489/000001]
-
Patkin, Arie Slaten, Libby Slaten, aki él s kél - mondta Joe. - Vagy az utca népe a Pazococón, vagy aki a nyomomba szegődött... - Elegendő - mondta Dejan. - Hát persze. Vagy... hozhatták éppen nekem is. Hadd legyek pontos és igazságos. - Magának? Csak nem azt mondja... hogy az a dalmát ügy? - kiáltotta Joe. - Hát... miért ne hozhatták volna magának is... csak honnét tudták, hogy a Lincolnba kell tenni, és... Igaz, tudhatják, hogy ez a maga barátja kocsija. Érdekes. Ez nagyon érdekes. Ki lehet a halott? - Kérdezzük a
[MNSZKorAP/DOC001489/000001]
-
rendkívüli formája a gondoskodásnak. - És volt, aki halála utánra megrendelte ezt előre, még színben is, ahogy tetszik mondani, de a Feliciánus Lelkek nem voltak hajlandók... és akkor nagy vita volt az özvegyével, hogy kiléphet -e utólag a Feliciánus Egyházból, azok azt mondták, hogy nem... és suttyomban elhamvasztották. Akkor lett szegény Harold először meghurcolva... a rendőrök is azért nézhettek olyan furcsán erre itt... pedig lelkem rajta, én is csak megszoktam valahogy. Én se ezzel születtem - tette hozzá Mrs. Lilas. - Hanem... - Majd a rendőröknek is
[MNSZKorAP/DOC001489/000001]
-
Maga tudja. - Pár mondattal elmagyarázta, " mi " volt a madárdolog. - Constance - mondta Lenny nagyon gyengéden. - Ő tehát Constance. Nem esett baja. Milyen jó. Mennyire jó. Beült a Ford kormányához. - És még valamit - mondta akkor Joe-nak. - Hallgasson rám. Dergert is gyűlölik. És... azt mondták, hogy magát... tulajdonképpen Dergernél kellene kialkudniok. És ki tudja, Derger mit gondol magáról... De magát a Madame védi. És Notenbank is. Maga olyan " pont ", amelyben az egyensúlyok kedvéért a Madame és ez a Notenbank, akiről nem egészen értem, hogy kicsoda... megegyezik
[MNSZKorAP/DOC001489/000001]
-
Thonstrafe és Stella... hosszú kimaradásához. De hát Stella és maga... ugye... ezt talán Auerlinék is meg fogják vizsgálni. Maguk jegyesek voltak... vagy ez már a múlt? - Ki tudja - mondta Joe. Nem lett volna képes most, hogy már úgy látta Stellát, azt mondani, hogy ez - már mindenképpen csak a múlt, de már az se. Milyen egyszerű lenne, ha Stella, Thonstrafe és a Lila Ember után - mellett - Lenny Ballard is egyszerűen csak eltűnne. Hanem hogy egy ilyen " egyszerű " eltűnés - vagy eltüntetés - mennyire nem megy " egyszerűen
[MNSZKorAP/DOC001489/000001]
-
Lopiccolo. Ez itt most nem a Derger-féle zugszervezet tanácskozása, hanem emberi szorongások fóruma. - Taps - mondta Joe vigyorogva, és követte is saját felszólítását. Elayne rosszallólag csóválta a fejét. Chris Garnaby azonban kizökkenthetetlen volt. - Tehát lopta - mondta Chris. - Miféle célból? Elayne, maga azt mondta, hogy Frobes Thonstrafe már korábban is foglalkozott egy ilyen Ford eltulajdonításának a gondolatával. Igaz ez? - Hogyne - felelte Elayne Daily. - Frobes... egy ilyen autót lopott el, amikor aztán... ezért... a Hoxuacába került. Ott ismerkedett meg Marcus Slatennel és Stella doktornővel. Mindkettejüket nagyon
[MNSZKorAP/DOC001489/000001]
-
nem akárhogy. Úgy, mint aki Shana Dennehy és ez a nő itt, a túlvégen, " egy bizonyos Ginette ". És Derger - függetlenül ettől a " Poveranitól ", majd beszáll az ő dolgaikba, a Resinadánál. Most ott arról szó sem esett, egy szó se. Ginette azt mondta, hogy az ágyon elkezdett mondatát már az ablaknál fejezi be, és az ablaktól lelátni a Lissardi Pénzintézet előtt kiszélesedő járdára. Itt lenne ez a lakás... egészen közel?! Joe vigyorgott. Meghúzta az üveget. Nem voltak korlátlan tartalékai. Be kellett osztania. Csak a
[MNSZKorAP/DOC001489/000001]
-
hogyan...? Nem fejezheti be, nyilván " ugyanúgy "... ez lenne a csattanó, ám Ginette közbevág: Pacci nővére, Laura, aki tevékenykedik is ilyen terepeken, korántsem annyira szélsőséges, mint Pacci, mint ez a Pacci, gondolja Joe. Poverani ezt érti, állítólag, de... éljen, ő is azt mondja, hogy ezzel nem jutottak közelebb semmihez. Pacci okosat mond, ez tetszik Joe-nak: talán készítsenek vázlatot a személyek összefüggéséről? Poverani bizakodását fejezi ki: ha eddig nem küldték - kik? - a bérgyilkosukat, ez a fordulat remélhetőleg el is fog maradni, ebből a lakásból viszont
[MNSZKorAP/DOC001489/000001]
-
akkor hát őt is? Poverani szerint épp ellenkezőleg. És hogy a kérdésére bejött a válasz. S azt mondja: " alvajáróként "! Joe ezt nem és nem érti. De megy tovább... nem is tehet mást, mert folytatódik, amit a láthatatlan helyszínen hall. Pacci azt mondja, hogy ebből ő egy szót sem ért, pedig - Joe megdöbben - neki nem pikkelyes a feje. Poverani... nocsak... egy kicsit hevesen érdeklődik, hogy talán a Signorának az? Pacci megmagyarázza... ő legalább megmagyarázza a magáét... hogy ezzel azt szokták ők - kik? - mondani, hogy
[MNSZKorAP/DOC001489/000001]
-
ilyen őrültséget "... hogy ezt gondolja Poverani? Talán kényszerítették. Mármint arra, hogy a Lissardi Pénzintézetből azzal az összeggel így jöjjön ki? Joe ezt nem egészen érti. Ginette se! Poverani letorkolja: miért, hát akkor miért állt ott Ginette a helyszín közelében?! Ginette azt mondja, hogy ő végső soron Poveranira várt. Poverani azt mondja erre: ha Ginette ezt ilyen jól tudja, akkor ő is megkérdezi, miért állt ott ő maga, szóval akkor ezt is megkérdezi, hallja most már megint jól Lopiccolo. Néhány pillanatig mintha nem lett
[MNSZKorAP/DOC001489/000001]
-
ez az ötlete, a kutyamenhely. Pacci kérdezi: Micsoda? Miért? Poverani magyarázata: hogy eleve nem lesz bántódás. És jó mulatság, akkor. Paccinak és Laurának eleve minden kutyalopás idejére alibije volt. Nino és Savoy intézte a dolgot. Poverani hozzáteszi: meg te... Ginette azt mondja, hogy csak a legkényesebb esetekben. Neki, mondhatni, erőpróbát jelentett egy-egy ilyen ügy. Poverani most máshonnan közelít. És épp a Signora, mondja, akinek olyan kedves volt egykor a kutyája, ő kezdeményezett ilyesmit? Ginette kissé ingerülten " ismétli el ", hogy hiszen a menhelyet is
[MNSZKorAP/DOC001489/000001]
-
kutyát. De aztán észrevehette, hogy Joe eljött, és a kutyát visszakötötte. Joe odament, felemelte a kutyát, akkor lőttek arrafelé. Senki se figyelt rá. Akkora volt a kavarodás. - És ez a Bonetti - kérdezte Dejan Tradics -, ez... valami nevezetesebb figura volt? - Sokan azt mondják, hogy Obentanket pénzelte - válaszolta Lenny Ballard. - Vagyis hát... ő volt a feje annak a csoportnak, amelyik Obentanket felszínen tartotta. Obentank... bármilyen furcsa, Notenbank rokona, a család másik ága. Nem akarta azt a nevet viselni, amelyiket " a komédiás ". Így nevezte mindig Notenbanket
[MNSZKorAP/DOC001489/000001]
-
Joe tehát ott sétált. Nem lehetett volna eldugni Savoyt a rácsba. A nagy kalapos akárkinek... meg kellett játszania... a nagyjelenetet. Mintha üldözné Savoyt... vagyis azt az ismeretlent, azt a Joe számára ismeretlen alakot " beleölné " a korlátba, aztán elmenekülne. Hát ha azt mondják, hogy én voltam az a nagy kalapos... nos hát... Félszegen mosolygott. - És maga ölte meg lent Culver Kirköt? - kiáltotta rémülten Draga. De Lenny megnyugtatóan ingatta a fejét, hogy " dehogy ". - Egyáltalán, ki az a Culver Kirk? - kérdezte Dejan. - Bocsánat, de... - ott kellett
[MNSZKorAP/DOC001489/000001]
-
hátul ott volt... vitte volna Lilas a Stúdiókhoz, a produkciónak. Berakták, és Stella, aki a Thibert-dolgokból jól ismerte Joe-t, és volt is nekik számlájuk egymásnál, azt javasolta: temessék rá olyasvalakire Poveranit a koporsóban, aki úgyis eltünteti, és akkor kész. Stella azt mondta, hogy a legnagyobb baromság történt, ami csak képzelhető... - És ebben van is igazság - mondta Dejan -, tisztára szakmai szempontból. Olyan jól heverhetett volna a csigalépcső tövében az igazi Poverani vagy Culver Kirk, mit tudom én, és a lila koporsóban, melyet Joe úgyis
[MNSZKorAP/DOC001489/000001]
-
és " kegyelmet " kapott, mert köpött. Kapott, köpött; nyaldos. Vagy ketten is benne voltak. Gondolja meg, Dejan... láttam a hold másik felét, egyszer valóban. Ez nem akármi. De ne nézzen nagyképű fáternak... Poverani kilőtte " Jancsiszegfű " pisztolyát, és Ginette - folytatta Joe -, igen, azt mondja, hogy mint egy ördögvirág, olyan lett a " Jancsiszegfű " arca azonnal utána... amikor a szemét lőtte ki... Poverani. Kész. Két halott, Bonetti és a sofőrje. Poverani meg... vagyis Derger... elindult, mintha mi sem történt volna. Derger alighanem Poverani közeléből lőtt. Tehát Poveranit
[MNSZKorAP/DOC001489/000001]
-
Ki tudja?! Laura azt állítja délután, hogy ő lőtte le Obentanket. Ginette megtudta, hogy Obentank bukott ember, nem érdekelte tovább. Obentank azonban jó volt neki azért, mert Notenbankkel, a saját rokonával - Joe mutatta - így állt szemben. Pacci töprengései szerint: Laura azt mondja, hogy Ginette váratlanul jelent meg a lakáson. Ott volt Laura és Obentank, nem akárhogy, meg Pacci, beinjekciózva magát, bénára. Lebuktunk, gondolja Pacci, de Ginette igen józan. Bement Laurához és Obentankhez a másik szobába. Viszont lehet, vélekedik Pacci, hogy ez a Ginette
[MNSZKorAP/DOC001489/000001]
-
mintha a környezetvédők " szolgálatának " lenne az embere. Azt se tudtam, hogy ilyen is van már, de van. Bevallom, én arra is gyanakodtam, hogy fal az egész, és a kábítószer-ellenes csoport küldözgeti. Miért nem őt viszed magaddal?, kérdezi akkor Pacci. Domenico azt mondja, hogy ő erre Poveranit meg se merné kérni. Különben is, Laurával van valami dolga. Pacci szerint Laura lerobbant. Domenico nyugtatja... azok után, ami ott volt a Lissardi előtt. Nino is okosabb lehetne, véli Domenico. Biztos pénzt akartak kunyerálni az öreg Bonettitől
[MNSZKorAP/DOC001489/000001]
-
Ginette, mit mondasz, Signora? Örülök, hogy a Lissardi-féle búcsúelőadáson nem osztottak rám semmit. Nem szeretném, ha Ginette lenne a nézőm. Veled egészen más, Signora. De Ginette most mintha megérzett volna valami mást is... mint ami neki mindig olyan volt... Joe azt mondta, hogy ezt nem érti egészen, de mindjárt rátérnek a kis Lissardi-dologra. Laura hangja folytatódott, valami zörejek után: Amikor megjátszották ezt a dolgot Obentank ellen. A kis Lissardival. Ginette és a kis Lissardi. Ginette-et nem lepte meg egyáltalán, hogy Obentank a lakáson
[MNSZKorAP/DOC001489/000001]
-
Poverani - mondta Joe. - Ez jó lesz, figyeld, és Ginette... nagyon rendes itt. Poverani: Tehát itt van. Jön, hogy... Ginette: " Felügyelő "! Hát te élsz? Gyere innen, de gyorsan! Hallod? Siess, azt a kurva... - Laurát nézi meg közben? De ezen sokszor elgondolkoztam: azt mondjuk, hogy Ginette nem más, mint Shana - mondta Joe. - Akkor elképzelhető lett volna -e, hogy komolyan életben akarja tartani Poveranit? Talán... mert akár Poverani is lehetett volna az ő fő-fő testőre... Lehet, hogy jól összejöttek... és Shana, ha ő Ginette... ahogy... - Ahogy
[MNSZKorAP/DOC001489/000001]
-
céltábláid! Poverani: Nem tartozom itt elszámolással senkinek. Ginette: Senki se mondta! Hidd el, nincs, amit én meg ne értenék... Poverani: De van, Ginette. Hagyjuk. Poverani nevetett most. Hirtelen abbahagyja. Ginette: Nincs, amit meg ne értenék. A Signorát is megértettem, amikor azt mondta, hogy " őt kutyával többé át nem verik a szar életbe... " - Most figyeljen, Dejan! - dörzsölte a kezét Joe. Nagyon izgi! Ginette tovább: Soha! Pláne nem a saját édesbátyja! - Hallja ezt?! - suttogta Joe. - Figyeljen. Ginette: Bonetti egy egész sor nagy üzletet köszönhet nekem
[MNSZKorAP/DOC001489/000001]
-
ami csak akkor állhat tisztán, ha a halál is hozzááll. - Nehogy kimondja, hogyan, Dejan, nehogy kimondja - kiáltotta Joe -, mert a fejére borítom ezt a maradék kincset. - És a laposra mutatott, melynek alján már csak alig lötyögött valami kortyféle. Ginette akkor azt mondta, hogy a Signora férje is halott. Úgy beszélt, magyarázta Joe Lopiccolo, mint aki fűti a Signorát, hogy tényleg a legokosabb lenne meghalnia. Csak Ginette itt egy kicsit zavarban volt, és félt is, magyarázta Joe, tudja, Dejan, valahogy úgy, mint amikor az
[MNSZKorAP/DOC001489/000001]